Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

levelet, verset erősített a legény a fára, így Tiszanánán (II.), Zagyvaszántón (I.) és Parádsasváron (I—IV.). Utóbbi községben az üveggyárnak tulajdoníthatóan a májfa díszítésében nagyobb szerepet kap és kapott régen is az üveg, mint általában. A szerelmes levelet üvegbe téve kötik a fára és ezen kívül még 6 db színes vízzel töltött üveget is helyeznek rá. Mindezeken kívül a fa díszítőelemei között mézeskalács szívvel (Tiszanána, II.), nemzetiszín zászlóval (Füzesabony, IV.) és Tarnaörsön — tréfásan — sárgarépával is találkozunk (III.). c) Az őrzés A bandák, vagy az egyes legények mindig rivalizáltak egymással és ez a versengés, illetve a harag, a bosszúállás kitöltése a májfára is kiterjedt. Csaknem általános az a helyzet, hogy a májfát vivő legények, vagy a lány joggal tarthatott attól, hogy a fát ellopják, esetleg megcsonkítják. Gyakori volt a fa ellopása, ahogyan Kápolnán írják, „előfordult, hogy a fa reggelre háromszor is gazdát cserélt" (III.). Legtöbbet azonban adataink a fa megcsonkításáról adnak számot. Mátrabalián (II.) levágták a koronáját, ha tehették, Zaránkon a szemfüles legények „megfosztják" a fát, épp úgy, mint Tarnazsadányon, ahol lefosztották és kopaszon hagyták, vagy elvitték és más lány kapujába állították (IV.). Parádóhután az üvegre pályáztak a riválisok és leütötték a fáról. Gyöngyössolymoson a májfáról ellopott cifraságokat másnap a legény a „kislajbijához" tűzte és így ment a templomba azért, hogy bátorságát és ügyességét az egész falu előtt fitogtassa (III. Nagy Gyula gyűjtése). Nyilvánvaló tehát, hogy ilyen veszélyek mellett a fát őrizni kellett. Karácsondon felállítása után a cimborák hazamennek, csak a szerető marad ott és őrzi a fát reggelig, amikor behívják, megkínálják. Mikor elment, akkor kérdezi meg szüleitől a lány, hogyan tetszik a legény és hogy meddig maradjon állva a fa. Heréden is hajnalig őrzi, majd bemegy a házba és bejelenti, hogy elmegy, vigyázzanak rá. Ugyanott, de 1900 körül, mielőtt otthagyta volna a fát, ezt dalolta: „Hajnali csillag szépen ragyog, Én meg a rózsámnál vagyok. Hazamegyek, haza, Hazamegyek, kialuszom magamat". Aldebrőn (I.) és Kápolnán (III.) két-három legény a fa mellett aludt, sokszor még a lány apját is bevonták az őrködésbe, vagy kutyát kötöttek a fához. Zaránkon felfogadtak a legények egy öreg embert őrzőnek (1960), Noszvajon pedig (II —III.) a legény sóval töltött „puskával" várta a májfa tolvajokat. 4. A májfa köszöntése, locsolása, élettartama Május elsején, vagy más alkalommal többször is „köszönteni", „öntözni", vagy „locsolni" szokták a májfát. A szokás lényege a nóta, muzsika és tánc, amit a fa alatt, a fa körül cselekszenek. Egerszóláton (I.) a lányok már reggel négy órakor felkelnek díszíteni a fát, mert öt óra körül a zenekar megkezdi útját házról-házra és minden májfa alatt eljátsszák a lány kedvenc nótáját. Ugyanilyen szokásról vannak adataink Felnémetről (I.), Kerekharasztról (I.) és Tarnaörsről (III.). Május elsejének reggelén Fedémesen (IV.) és Váraszón (II.) a legények is megjelentek a köszöntésen. Fedémesen ekkor is a Hallottátok-e már hirit kezdetű nótát dalolták, ezzel befejezve: „Felkel Marcsa az ágyából, Kendőt vészen a ládából. Édesanyám, kösse rája, Én leszek a Pista párja". 286