Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében
A szöveg szerint tehát a lány csak reggel nyilatkozott a májfa elfogadásáról azzal, hogy a maga használati tárgyait is rákötötte a fára. Ehhez hasonló szokást ismerünk Egerből (1900 — 1910), ahol a lány kedvező esetben világoskék szalagot kötött a fára. Megyénk számos községében májfaállító nótaként ismerték és alkalmazták a fent idézett Hallottátok-e már hirit kezdetű dalt. Ennek számos változatát ismerhettük ugyan meg, de a szövegeltérések olyan csekélyek, hogy elemzésüket nyugodtan mellőzhetjük. A Hortról és Tarnaszentmiklósról ismert szövegben érdekes változás a harmadik sorban, hogy az általános „Fűrésszel vágja a májfát" helyett „Fakéssel vágja a májfát" szerepel. 28 A zaránki változatban ez a két sor vezeti be a dalt: „A zaránki határszélen A legények nem beszélnek, Fűrésszel vágják a májfát. . . „ És így zárják: „Kelj fel, rózsám, itt a májfa, Selyemkendőt kössél rája, Reggelig meg vigyázz rája!" Az áldomás végén tényleg a lány egy selyemkendőt adott a legénynek, aki azt a fára kötötte (1960 előtt). Ugyancsak Zaránkról ismeretes egy másik májfaállító dal: „Májusfát állítok a kedves babámnak, Hogy tudassam vele, ne éljen senki másnak. Tudod is, hogy már én régen szerettelek, Ezért is állítom e májfát neked." Kápolnán (III.) ezzel a nótával „keltegették" a lányt: „Kelj fel rózsám, kelj fel, Hoztam neked máj fát..." Bár elég sok közlés foglalkozik az éjjeli zenével, mely alkalmat adott a lánynak arra, hogy a májfát elfogadja, vagy visszautasítsa, mi nem szentelhetünk most sok időt rá. Mindössze csak annyit jegyzünk meg, hogy a szokás nyilvánvalóan a falun élő úri osztály életmódjának hatására került a néphez, de ugyanakkor elősegíthette meghonosodását az a momentum, hogy a májfát egyes helyeken — már két generációval korábban is — nótával, zenével vitték és állították fel. Amellett, hogy az éjjeli zenét általában egyes, vagy hármas gyufa-, gyertya-, vagy villanygyújtással fogadták el, néhol hagyományos elemek is tapadtak az aktushoz. Pélyen (II.) a legény, miután beásta a májfát a kapu mellé, cigány kíséretében dalolt a lány ablaka alatt. Ezt végül is a lány megköszönte és megcsókolta a legényt. Lőrinciben a legény „ablakon át" ad zenét a lánynak, amit illik elfogadni. A végén a lány apja az utcán vendégeli meg a legényt. Gyöngyöstarjánban (II ) aki szerenádot adott a lánynak, május végén nem döntötte ki a fát, mint a többiek, hanem hagyta elszáradni, jeléül annak hogy ő örökre hű marad. Végül e típus díszítésmódját jellemezzük az alábbiakban. Néhány faluban, így Kiskörén (III.) és Pélyen (II.) a lány már korábban átadta a díszeket és a legény ezzel ékesítette a fát, Pélyen „három sarkos" fejravaló kendőt, színes papírt és öt üveg bort. Heréden a kisebb lányokét selyempapír szalagokkal és a fára akasztott cukorkával, csokoládéval díszítik. A nagyokét ugyancsak papírszalagokkal, de az ajándék értékesebb: selyem rojtos kendő, fejkendő, „merkelt blúz", „öltöző ruha" és bor. Markazon is a legény díszítette fel a fát, de amikor kész volt, a lány egy zsebkendőt adott át a legénynek, aki azt felkötötte a fára. Tiszanánán is a lány kendőjét kötötték a fára (II.), de Lőrinciben már a legény a saját kendőjével díszíti, mert így akarja kifejezni azt, hogy a lányt kedvesének tekinti. Több helyen 28 L. Тагу L., i. m. 285
