Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

A MÁJFA ÉS A MÁJUSI KOSÁR HEVES MEGYÉBEN BEVEZETÉS Amikor 1965 május másodikán utam egy bükkvidéki falun vezetett keresztül, a sokszor látott, már jól ismert faluképnek akkor új, eddig előttem rejtve maradt és ünnepies vonásával találkoztam. Tele volt a falu májfával, az 5—6 méter magas, színes papírszalagokkal díszített fák mindkét oldalon ünnepélyesen kísérték a község fő utcáján végighaladó gépkocsit. Voltak házak, amelyek előtt nemcsak egy, hanem több májfa is állt és annál inkább meglepő volt a májfa ilyen nagyszámú megjelenése, mert modernizálódó, szokásait lassacskán elhagyó, életmódjában a városihoz közeledő falut ismerve, ezt a jelenséget már alig tartottam lehetségesnek. A májfának ez az életerős fennmaradása annyira eltér a szabványostól, annyira nem illik a fejlődésnek, az életmód alakulásának általános menetébe, hogy a kérdés közelebbi megismerésére ösztönzött, arra hogy visszatérjek a faluba és leírjam ezt a népszokást, amelyet a többivel együtt már rég elhaltnak gondoltam. A májfa felé ilyen alkalomból felkeltett érdeklődésem természetesen az irodalmat kutatta először, keresve a szokás leírásait, elterjedését, magyarázatát. A magyar mithológia kutatói már 1854-ben, majd 1897-ben értelmezni igyekeztek azt a néhány adatot, amelyet a korábbi leíró irodalom hozott felszínre. Ipolyi A., majd az ő nyomdokain haladva Kandra K. is megállapítja, hogy két májfatípus fedezhető fel nálunk, az egyik a fiatalság érzelmeinek kifejezője, a másik pedig egy csoportnak, közösségnek a tiszteletadása egy felettük álló tekintély előtt. Kandra nem is titkolja el, hogy a szokás nem illik bele a magyar ősvallásról alkotott elképzeléseibe, ennélfogva nem tartja a májfaállítást magyar szokásnak.

1 Róheim G. összefoglaló és a maga sajátos módszereivel magyarázatokat kereső tanulmánya arra utal, hogy a szokás elsősorban a magyar etnikum északi terűiéiről ismert, de idéz néhány erdélyi és egy dunántúli adatot is.

2 Szendrey Zs. 1932-ben azon kesereg, hogy bár „a májfaállításnak több százados múltja van a magyarság között, s ismeretes is az egész országban . . ., néprajzi gyűjtéseinkben mégis, alig akad feljegyzése".

3 Bálint S. a pünkösdi szokásokhoz kapcsolódva, csupán egy mondattal érinti ezt a kérdést és annak is kevésbé általános, a zöldághordással termékenység varázsló részletét említi.

4 A Magyarság Néprajzában a Jeles napok között,

5 és a Hagyomány tárgyai fejezetben a hajnalfa címszó alatt esik szó a szerelmi, a közösségi májfáról és a termékenységet hozó zöldágról.

6 Újabban Dömötör T. közöl a szokással kapcsolatos történeti adatokat azzal a megjegyzéssel, hogy a májusfaállítás hazánk egész területén ismert.

7 Ruitz I. a Heves megyétől nem nagy távolságra eső Bódva vidék fiatalságának 1 Ipolyi A., Magyar mythológia. 2. kiad. Bp. 1929. II. k. 51—52. 1. — Kandra K., Magyar mythológia. Eger, 1897. 217—219. 1. 2 Róheim G., Magyar néphit és népszokások. Bp. 1925. 281—286. 1. 3 Szendrey Zs., A májfa. Debreceni Szemle 1932. 473. 1. 4 Bálint S., Népünk ünnepei. Bp. 1938. 257. 1. 5 A Magyarság Néprajza. IV. 330. 1. 8 Uo. II. 359—360. 1. 7 Dömtör T., Naptári ünnepek — népi színjátszás. Bp. 1964. 133. 1. 17 Az Egri Múzeum Évkönyve 257