Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

társaséletével foglalkozva, ugyancsak érinti témánkat. Röviden ír a májfa állításának idejéről, körülményeiről és őrzéséről.

8 Áttekintve a fenti összefoglalások forrásait, szembetűnik ezek meglepően kis száma és rövidsége, minthogy ezek a szokást csak főbb vonásaiban leíró közlések. Róheim pl. összesen hét szűkszavú magyar adatra támaszkodva teszi megállapításait, többek között azt, hogy a magyar hagyomány csak szegényebb mása a nyugatinak,

9 de észlelhető benne az óvószertartások, a boszorkányűzések hiánya, ill. kevésbé szembetűnő volta.

10 — A fentiek nyomán annak felismerése, hogy a szokásnak eddig egyetlen részletes leírása sem született meg, továbbá, hogy az adatok száma is ennyire csekély, — vezetett vissza másodsorban abba a bükkalji faluba, ahol a témával szembe találkoztam. Az első alkalommal az érdekelt, hogy milyen a szokás intenzitása, vagyis, hogy hány májfát állított 1965 május elsejére Felsőtárkány fiatalsága. Az iskola igazgatója két tanulót adott mellém segítségül — az egyik az Alvégben, a másik a Felvégben ismerős —, akikkel végigjártam a falut és feljegyeztem a májfák számát, ahol pedig erre lehetőség nyílt, a májfával megtisztelt lányok korát is. A májfa mellett nem hagytam figyelmen kívül a májusi kosarat sem, bár ezek számbavétele sokkal nehezebb, mint a szomszéd utcákból is szembetűnő májusfáké. Míg a májfák számát csaknem pontosnak kell tekintenünk, addig a májusi kosaraké csak a községnek két legnagyobb utcájára vonatkoztathatók. Módszerünkkel megállapíthattuk, hogy összesen 164 májfát állítottak és 12 kosarat helyeztek az ablakokba. A 164 májfát 99 lány kapta, a lányok egy része tehát nem egy, hanem több fát is kapott. Hevenyészett statisztikánk szerint 3 lány kapott 5 fát, 5 lány kapott 4 fát, 7 lány kapott 3 fát, 24 lány kapott 2 fát és 60 lány kapott egyetlen májfát. A lányoknak tehát csaknem 39%-a több májfát kapott, amire eddigi ismereteink birtokában nem voltam felkészülve. Még meglepőbb eredményre vezetett a májfát kapó lányok korszerinti osztályozása. Amint előbb már említettem, a májusfák 99 ház előtt álltak, vagyis a fákat nagyjából ennyi személy kapta. Ebből egy fa közösségi tiszteletadás jelképe volt: a termelőszövetkezet irodája elé állították, 8 esetben segítőtársaim nem tudtak megbízható választ adni, de 90 lányról, azok koráról igen. Ezek szerint 8 kislány 2 éven alul volt, 37 lány 3 és 7 év között, 41 lány 8 és 13 év között, 4 lány pedig a 14. életévében volt, amikor a májfát kapta. Az ennél idősebbeknek már nem fát, hanem kosarat vittek. Az előttünk ismert 12 kosár kor szerint így oszlott meg a lányok között: 1 lány volt 18 éves, 1 lány 17 éves, 4 lány 8 és 13 év között, 1 lány 3 és 7 év között és 4 kislány 2 éven alul. A 12 lány közül négyen csak kosarat, nyolcan a kosár mellett májfát is kaptak. E számadatokból az alábbiakra lehet következtetni. A májfaállítás szokása még napjainkban is igen elevenen él Felsőtárkányon. A magyar néprajzi irodalom tudósításaitól eltérően azonban a fákat nem a férjhezmenendő, ún. eladó lányok, hanem a kisebbek kapják. Bár a kosarak száma nem tekinthető megbízhatónak, mégis feltűnő, hogy a 12 kosárból mindössze 2 kosár esik a nagylányokra, akik tehát valami miatt mind a májfaállításból, mind a kosár ajándékozásból általánosságban kimaradtak. Amint láthatjuk, ez az egyszerű, statisztikai jellegű felmérés is meglepő eredményeket hozott és feleletet kívánó kérdéseket vetett fel, ezért érdemesnek tartottam a szokás teljes felgyűjtését, először legalább ebben az egy faluban. A néprajzi gyűjtés szokásos módszereit ez esetben az iskola közreműködésével egészítettem ki úgy, hogy a májfaállításról házidolgozatokat írattunk a 7. és 8. osztályos tanulókkal. Indokolta ezt az eljárást az a tapasztalat, hogy a tanulók legnagyobb részének személyes élményei voltak a témával, nyilvánvalóan a jelenkori viszonyokat illetően. Ezek az adatok 8 Ruitz /., A parasztifjúság társasélete a Bódva-vidéken. Ethn. 1965. 601. 1. 9 Róheim G., i. m. 283. 1. 10 Uo. 282. 1. 258