Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár Földváry Sándor haszonbérlete idejében (kb. 1850–1866 között)

között alakultak, másféle anyag és gyártástechnológia eredményeként jöttek létre, így erőltetett a formai közelítés és a kísérlet nem járt eredménnyel. Sikeresebbnek tekinthető az a kísérlet, amely a Csehországban akkor már szélesebb körben elterjedt „relief" díszítésű edényekkel folyt, ahol az ugyancsak kobalt színű dekort alkalmazták, de figyelembe vették az edény plasztikus részeit, amin a díszítményt, illetve annak egy karakterét meghatározó részét elhelyezték. (3. sz. kép.) Ebben az esetben a tárgy formájának és díszítésének összhangjában nincs stílustörés, mint az előbbi példáknál. Az ilyenek gyártása nem tarthatott különösebben hosszú ideig, mert művészeti igény változásával a keménycserepeket a társadalom újabban létrejött falusi és kisvárosi, részben polgári, részben paraszti rétegei vásárolták. Számukra ilyen kékszínű díszítési mód idegenül hatott. — Kísérletnek tekintjük az apátfalvi gyár részéről azokat a tányérokat is, amelyek felületét teljesen elfedi a plasztikus reliefszerű díszítmény. A hasonló plasztikai díszítéssel kialakított öntött vasban is előforduló edények és dísztárgyak keménycserépben való utánérzése nem terjedt el a nép körében, mert a teljes felület plasztikus díszítése semmiféle színélményt nem jelentett azok számára, akik akkor már környezetükben számtalan gazdagon díszített színes berendezési tárgyat és textiliát, valamint népi cserepet helyeztek el. Figyelmet érdemel ennek ellenére ebből a korai korszakból ismeretes tányér (4. sz. kép), amely egyben az eklektika tükrözője is, szélrészén reneszánsz és barokk, a tükörrészben stilizált akantusz leveles, középen rozettaszerű növényi elemekből komponált motívumokkal. Az újabb kifejezési formák keresésének szélesebbkörű megnyilvánulása jellegzetes példája az a fonott kosárka (6. sz. kép), amelynek közepében leveles- virágos ágak közül két fürtöshajú leányka tűnik elő. A tárgy rendeltetését pontosan nem ismerjük, valószínűleg aprósüteményt tartottak benne. Hasonlóak áttört megoldásban előfordulnak a reformkorszakban, de ismertek ilyenek porcelánból is. Csekély használati értéküknél fogva átmenetet képeznek a „dísztárgy"- csoportba, ez azt mutatja, hogy az apátfalvi gyárban 1850 — 1866 közötti időben a használati edényeken kívül egy újabban megmutatkozó társadalmi igény kielégítése céljából, ilyen jellegű tárgyak készítésével is foglalkoztak. A kosárka felépítése, a tökéletesnek nevezhető finom fonásmunka azt bizonyítja, hogy az nem egyszerű kísérlet csupán, hanem ebből szükség szerint gyártottak is, mert az ilyen tárgyak készítéséhez nagyobb és folyamatos kézműgyakorlatra van szükség. Amikor azonban a festést és annak minőségét vizsgáljuk, éppen az ellenkező megállapításra jutunk. A díszítés kompozíciós felépítésében, a festés és az ecsetkezelés módjában igen kezdetleges. Nem valószínű, hogy a gyár valamelyik állandó festője készítette. Feltehetőleg ezekben az években odakerült vándorló edényfestő mintadarabja lehet, amellyel bizonyítani kívánta, hogy a figurális festésben is jártas és megoldja azt a díszítési módot, amely a mázfeletti finomabb minőségű és igényesebb porcelánfesték használatát jelenti. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy a gyár bérlőjének művészi hajlamú családtagjai közül készítette valamelyik, egy korábbi miniatura festéssel díszített medalion, vagy edény mintaképül való felhasználásával. A kőedényfestés stílusának kialakítása a gazdagabb színhatású díszítési megoldások keresésének eredményeit — vagy inkább eredménytelenségét mutatja az a dohánytartó, (5. sz. kép) amelynek formája általánosan elterjedt volt a kőedénygyárak termékei között. A zömökarányú hengeres test szélesebben profilált talp és fedőrésze, mint felület alkalmasnak bizonyult egy újabb kísérletre, de azon csak növényi ornamentikát alkalmaztak. A fond lezárása szélesebb és keskenyebb neobarokk hullámvonallal történt, amit csigákkal, pontsorral és levelekkel gazdagítottak. Az alsó részt és a fedél zárórészét színes csíkokkal tették zsúfoltabbá. A világos purpur alapon kék—zöld—sárga—vörös —barna színeket használtak, amelyek megismétlődnek a csíkozásban. — A dohánytartó festésével kapcsolatban hasonló következtetésre jutottunk, mint az előbbi fonott kosárkánál. Ezek a próbálkozások nem jártak kellő eredménnyel, mert munkaigényességük miatt magasabb áron kerülhettek volna forgalomba, ami ilyenformán indokolt is. Ilyen tárgyak azonban porcelán226