Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár Földváry Sándor haszonbérlete idejében (kb. 1850–1866 között)

szerűségük ellenére sem versenyezhettek az egyre olcsóbbá váló külföldi porcelánedényekkel. — A termelés szempontjából csak kísérletnek tekinthetjük továbbra is az ilyen darabokat. Az apátfalvi gyárról készített korábbi tanulmányunkban közöltük, hogy a színes mázakkal és festékekkel díszített edények gyártása, ha kisebb mértékben is, de már a szabadságharcot megelőző években megindult. Az 1850-es évek első felében folytatott kísérletek, amellyel az újat keresték ezen az úton, kevés eredményt hoztak a gyár gazdaságos működésére. A tárgyi emlékek alapján feltételezzük, hogy nemcsak ilyen jellegű kísérletezés folyt, hanem más gyárakhoz hasonlóan foglalkoztak a „rózsás" edények, elsősorban tányérok nagyobb mennyiségben való gyártásával is. Utaltunk már előbb arra, hogy a csehországi és ausztriai kőedény behozatala ezekben az évtizedekben sem csökkent. A behozott edények kifejezetten a nép számára készültek, díszítésül a meisseni porcelánok csokrait alakították át a durvább és olcsóbb edényeknek megfelelő egyszerűbb formában. — A hazai kőedénygyárosokra kényszerült gazdasági verseny ilyenformán nemcsak az árakra hatott, hanem a minőségre, illetve a művészi megjelenítésre is, ami azt eredményezte, hogy kisebb-nagyobb módosításokkal, a színek és a kompozíció variálásával azokat a mintákat honosították meg, amelyek a külföldi gyárakban készültek. A motívumok vándorlásának igen figyelmet érdemlő bizonyítéka az a két teljesen sima felületű, általánosan elterjedt formájú leveses tányér (8—9. sz. kép), amelynek tükrében szinte átalakítás nélkül a meisseni gyár egyik jellegzetes tulipános csokrát alkalmazták. Ez a csokorkompozíció a herendi és több külföldi porcelángyár mintái között is előfordul.

26 A porcelánra festett csokor az anyagnak és a festék minőségének megfelelően részletezőbb és aprólékosabb, de a kőedényre festett egyszerűbb és karakteresebb elrendezésű. Az alap kompozíciót meghatározó virágok (tulipán és rózsa) stilizálásának azonos foka mutatja mindkét esetben, hogy az előkép és annak kőedényre alkalmazott formája megmaradt a porcelánfestésben kialakult és általánosan elterjedt naturalista szemléleten belül. Nem tekintjük teljesen érdektelennek a fenti tányérok szélén lévő mintát sem, ami egyik esetben a már korábban is alkalmazott szőlőleveles-indás motívumokból és ágakból alakított fűzérszerű díszítés, amely teljesen porcelánszerűen festett. A másik porcelánhoz hasonlóan elszórt apró virágokat, leveleket ábrázolja. A két tányér egymással való stiláris rokonsága, valamint közös porcelán előképeik is bizonyítják, hogy a gyárban külföldi porcelángyári iskolázottságú festők dolgoztak. Az újabb korszak kezdetét az ötvenes évek második felétől ezekkel a művészeti irányzatokkal jelezzük. A csokor kompozíciók általános elterjedésével a következő években megteremtődött az „apátfalvi stílus", amely a környező gyárak művészeti formavilágának kialakulására is hatással volt. A lokális ízlés kimutatható elsősorban a miskolci, majd a hollóházi edények azonos korú díszítményei között. Az apátfalvi stílusirányzatnak egyik igen figyelmet érdemlő darabja az a nagyobb méretű kerek tál, amely egy étkészlet tartozéka és a rózsás díszítmény kiérlelt példánya. (7. sz. kép.) A tál belső oldalán körbefutó szélesebb díszítmény már nem csupán levelekből, vagy elszórt apró virágokból komponált, hanem ugyanazokból a virág- és levél motívumokból, amelyekből a tál középső részén kialakított nagyobb csokor. A világos purpurszínű rózsa, a kék szirmú margarétaszerű virág a zöld levelekkel és sárgáspiros bimbókkal és fürtökkel mind a forma, mind a színek arányában igen harmonikus, ízes képet eredményezett. A díszítésnek ez a klasszikus finomságú formája, a színek, a középrész, A Herendi Porcelángyár festömintái (dekor) között több változata fordul elő olyan csokormegoldásoknak, amelyekben egy nagyobb rózsa és egy tulipán szerepel kisebb fürtös virágok, bimbók és levelek között. Ilyenek az BT—

DO, BU, BT (és színváltozatai: sárga, zöld, kék, barna és lila), BTO. A „Tulipán-csokor" variációit részben Herenden, részben más külföldi gyárakban alakították ki. A meisseni, a berlini, veilsdorfi, höchsti gyárak dekorjai között is számos változata előfordul ennek a kompozíciónak. Ilyen tulipános csokorral kőedények a hazai gyárak termékei között ritkán fordulnak elő, ezért értékesek az apátfalvi tányérok a dekor vándorlás kutatásának szempontjából. 15* 227