Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár Földváry Sándor haszonbérlete idejében (kb. 1850–1866 között)
//. Ezekben az évtizedekben a gyár munkásai még azok, akik a vidék gyáraiból kerültek az ötvenes évek folyamán Apátfalvára. Előfordulnak külföldről származó szakképzett munkások is az üzem alkalmazottai között. Ezzel a jelenséggel két okból is szükséges foglalkozni. A szabadságharcot követő évtizedben az ipar Európa legtöbb országában gyorsabb ütemben fejlődött tovább. A kapitalisztikus árutermelési mód egyre általánosabbá válásának hatása eljutott a délkelet európai országokba is. Az ausztriai birodalom abban az időben elmaradt gazdaságilag a nyugati, elsősorban a francia és az angol ipar mögött és egyre jobban háttérbe szorult a gyorsan fejlődő német kis-államok iparával szemben. A birodalmon belül Ausztria és Magyarország gazdasági fejlődésének egyenlőtlenségei és az alárendeltségi viszony csak fokozódott a Bach korszak idején, de még azután is egészen a kiegyezésig. Mindezek a nagyobb területeket érintő gazdasági kérdések hatottak a hazai viszonyokra, ami a politikai elnyomást is figyelembe véve igen nehéz helyzetet teremtett a fejlődés kezdetén levő magyar iparban. Csehországban és Ausztriában lévő nagyobb tőkével rendelkező kőedénygyárak versenyképssége számos kisebb üzem megszűnését vonta maga után. A fejlettebb termelési módok bevezetésével 14 a termelékenység növekedése szükségszerűen munkások elbocsátásával, munkanélküliséggel járt. A szakmunkások egy része az elnyomás alatt lévő, de mégis valami féle jobb munkalehetőséget biztosító magyarországi gyárakban vállalt munkát. — A külföldi szakmunkások bevándorlása a textiliparban fordult elő gyakrabban, de a kerámia területén is számtalan példa bizonyítja ezt. A gazdasági nehézségeken kívül erőteljesen élt még a feudalizmus korának hagyománya abban, hogy a céhlegények bizonyos időt vándorlással töltöttek. A még manufakturális jellegű gyáripar, csekély tőkéje ellenére is piacra termelt és egyre inkább figyelembe vehette a szübtő társadalom új igényét. — A legények vándorlása, a szakma tökéletes elsajátítása érdecében szükséges volt. A szakiskolák elenyésző száma mellett még a későbbi évtizedekben is elsősorban a gyárakban történt a képzés és nem a céhes műhelyekben. Az Apátfalvi Keménycserépgyár a század második felében azok közé az üzemek közé tartozik, amely felismerte a környék falusi lakosságának igényét és ezért, ha nehezen is, de átvészelte az ötvenes esztendőket és fenntartotta magát, amiben szerepe volt nemcsak az ott dolgozó jófelkészültségű szakmunkásoknak, korongosoknak és festőknek, hanem az érsekség anyagi támogatásának is, s ez nemcsak az időközönkénti beruházások és más kedvezmények formájában jutott kifejezésre, 15 hanem abban is, hogy a termelt áruk jelentős részét átvette a bérlőktől. Az apátfalvi rk. plébánia anyakönyveire támaszkodva, egyéb levéltári források hiányában sikerült összeállítani a gyár dolgozóinak névsorát. Az anyakönyvek adatai, az évenként ismétlődő bejegyzések megőrizték a gyári munkaköröket, illetve a közben bekövetkezett változásokat. Mindezeken túlmenően értékesek azok a bejegyzések is, amelyek a származási helyekre utalnak, legyenek azok hazaiak, vagy külországiak. Apátfalva lakosai azokban az években szinte kizárólag római-katolikusok voltak, így a rk. anyakönyvek alapján végzett kutatások számszerűségét a gyárral kapcsolatban, ebben a vonatkozásban teljes értékűnek tekinthetjük. 16 Hüttner József — 1843-tól — porcelángyáros — 1847 (telkibányai származású) — porcelángyáros — 1849 — porcelángyárigazgató — 1851 — kőedénygyári gondnok — 1852 14 Futó M.: A magyar gyáripar története, I. kötet, 313. o. 15 Mihalik S.: Bakonybéli Kőedénygyártási próbálkozások. Fol. Arch. 1958. 267. о. 13 Schematismus Venerabilis Cleri Dioecesis Agriensis, 1834, 1835, 1838. Schematismus Venerabilis Cleri Archi-Dioecesis Agriensis, 1844, 1846, 1848, 1853, 1858, 1860, 1863. Az Egri Egyházi Főmegye Névkönyve, 1849. évre. 219
