Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár Földváry Sándor haszonbérlete idejében (kb. 1850–1866 között)

AZ APÁTFALVI KEMENYCSERÉPGYÁR FÖLDVÁRY SÁNDOR HASZONBÉRLETE IDEJÉBEN (Kb. 1850 -1866 között.) IHeves Megyei Múzeumok Közleményei 1964. évi 2. számában közzétettük az Apátfalvi Keménycserépgyár történetének első korszakáról írt tanulmányunkat. Az 1843 —1846-os évek közötti időszakból az egri érsekség Papnevelő Intézetének birtokán létesített gyár alapításának körülményeit, első munkásainak vándorlását és az 1846-ban megrendezett III. Országos Iparegyesületi Kiállításon való részvételét közöltük. A hazai keménycserépgyártás történetében jelentős helyet elfoglaló apátfalvi gyár nyolc évtizedes működése sok tekintetben formaalakító és meghatározó volt a keménycserép kultúránkra, a XIX. század második felétől egészen az 1920-as évek végén bekövetkezett megszűnéséig. A gyár-történeti kutatás eredményeinek közreadása egy-egy stíluskorszakot magába foglaló fejezetben történik. Az Apátfalvi Keménycserépgyár már 1846-ban nehézségekkel küzdött annak ellenére, hogy eredményesen vett részt edényeivel a harmadik Iparműkiállításon.

1 Az egri Papnevelő Intézet úgylátszik nem volt megelégedve az első évek eredményeivel és megbízottja útján tárgyalásokat folytatott Aue Józseffel az üzem vezetésének átvétele érdekében. A megbeszélésekről, valamint arról, hogy Aue milyen minőségben és feltételek mellett vállalta az üzem irányítását, ezideig csak szórványosan kerültek elő adatok. Ezek közül a Kubinyi — Vahot-féle leírás az egyedüli, amely a gyárral való közvetlen kapcsolatáról szól.

2 Amennyiben elfogadjuk a fentieket, úgy Aue személyében igen képzett és széleslátókörű, a kőedénygyártásban is gyakorlott vezetőt kapott a gyár. Apátfalvi tartózkodásának idejére ezideig a fentin kívül nem került elő adat. Ottani munkálkodását látjuk igazolni az apátfalvi rk. plébánia anyakönyvi bejegyzésében, amely szerint 1849-ben a gyárban dolgozó Noszky György lányának keresztszülője Aue Emilia, aki testvére, vagy gyermeke Aue Józsefnek, a gyár akkori vezetőjének.

3 A következő személyére vonatkozó adat ugyan nem kapcsolható Apátfalvához, de igen figyelemre méltó. — Aue József az Iparegyesülethez közelálló személy volt, aki 1846 őszén közvetlenül a harmadik Iparműkiállítás befejezése után a „mesterinasok" munkáiból szervezendő bemutató elkészítő megbeszélésen részt vett.

4 Ebből az adatból sajnos szakmai képzettsége pontosabban nem állapítható meg, de erre később sem kapunk választ még a terjedelmes és részletes Vahot-féle leírásból sem. Szakképzett kőedénygyári vállalkozónak tekinthetjük, azok közül akik a reformkor éveiben költöztek Magyarországra és itt próbáltak szerencsét. Pénzüket, szakmai ismereteiket és vállalkozó szellemű készségüket felajánlották a haladást, az ipar fejlesztését szorgalmazó Iparegyesületnek. A szabadságharc első évében az Iparegyesület aktívan működött és választmányi tagjainak sorában ott találjuk Aue Józsefet is.

5 — Ezideig egyetlen olyan adat került elő, amely összefüggésbe hozható keramikusi munkásságával. Ruzicska közlése szerint 1 Molnár L.: Apátfalvi Keménycserépgyár a III. Iparműkiállításon. — Heves Megyei Múzeumok közleményei (1964) 2. sz. 273-285. o. 2 Kubinyi—Vahot: Magyarország és Erdély képekben. (1854) 89. o. " Bélapátfalva Rk. Plébánia Matr. Bapt. 1849. No. 11. 4 O. L.: Iparegyesület (719) 1846. 11. csomó. 5 O. L.: Iparegyesület P. 1073/1848. 18 csomó 31. jelzet. 217