Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története. (II. 1791–1965.)

AZ EGYSÉGES FÜRDŐÉPÜLET ÉS A 7 TÜKÖRFÜRDŐ KIALAKÍTÁSA. 1839 — 1840 További bővítésre volt tehát szükség, melyre az 1839 —40 esztendőben került sor. Pyrker ezen második, a kor és a megmutatkozott érdeklődés igényeit kielégítő fürdőfejlesztése is két úton halad: részben új építkezés, részben pedig a meglévők felújítása, átalakítása révén. Az építkezésnek semmiféle tervrajza nem maradt fenn, de a levéltárban megőrzött számadásokból, a korabeli leírásokból, valamint a fürdőház egy XX. század eleji alaprajzából, (amely csak lényegtelen eltérésekkel tükrözi az 1839—40-es helyzetet), s nem utolsó sorban az épület vizsgálatából, meglehetős pontossággal meg lehetett állapítani, az ekkor végzett fejlesztést és kísérletet lehetett tenni, a fürdőház 1840-beli alaprajzi elrendezésének felvázolására. A tervet, kétségtelenül, a kőmívesmunkát végző s ezekben az években Egerben erősen foglalkoztatott építőmester, Streimmelwöger Mihály készítette.

74 A legégetőbb szükségesség, a török nyolcszögletű medence-helyiség beboltozása, tetőzetének helyreállítása volt, melynek ügye már 1828-ban felmerült.

75 A boltozat igen megrokkant, valószínűleg beszakadt állapotban lehetett már 1828-ban is, mivel az akkori mindkét ajánlattevő; Szarvas, és Povolny is számbavette az újraboltozási és fedési költségeket. Králik Gábor érseki inspektor és Naidhardt Antal exactor, — mivel nem ismerték az ilidzsaszerű fürdőket, — hosszú fejtegetések során, arra a véleményre jutottak, hogy ha megépítik a boltozatot, az azon létesítendő kis szellőző és világító nyíláson át olyan kevés fény árad majd be a helyiségbe, hogy abban nemkívánatos félhomály fog uralkodni, mely pedig „sem rendőri, sem pedig erkölcsi tekintetben" semmiképpen sem kívánatos, hiszen a homályban „a laza lelkiismeret" lopásra és egyéb bűntettekre csábítja az embereket. Aggodalommal töltötte el a két férfiút a boltozat centrumában létesítendő szellőző nyílás azért is, mivel azon át, — szerintük, — olyan jelentős lesz a hőveszteség, hogy a vizén kívül érezhető hidegebb levegő elviselhetetlen lesz a fürdőzők számára. Ez azután a fürdőnek egy későbbi átépítését, vagy éppen forgalmának csökkenését fogja eredményezni. Felvetették tehát, a felső nyíláson kívül, néhány oldalsó nyílás készítését. Fejtegetéseikből kétségtelenül kitűnik, hogy a medence helyiségének teljes boltozata, vagy annak jelentős része hiányzott, mert hiszen el sem tudták képzelni, milyen körülmények uralkodhatnak egy ilyen törökeredetű, illetve rendszerű beboltozott fürdőben. Králik és Naidhardt a mindenképpen jelentős, gazdasági körülményekre is tekintettel voltak: „a fürdőt eddig többnyire csak egyszerű és szegényebb emberek látogatták", akik az átépítéssel járó jelentős költségek miatti belépti díj drágulását megfizetni nem tudnák, „ezért egy fürdőnek az egyszerűbb és szegényebb osztály részére továbbra is fenn kell maradnia". A vitának 1828-ban az lett a végső következménye, hogy „ezen körülményre való tekintettel, ezen tükörfürdő boltozata és tetőfedése egészen maradjon el". írásbeli „Vélemény"-ük végén azonban felvetették az ésszerű javaslatot, hogy „a nagy tükörfürdő („das grosse Spiegelbad"), azaz a török nagy fürdőmendence boltozatának és fedésének problémáját a helyszínen tanácsos lenne jobban kivizsgálni", („in loco besser erörtern".)

76 74 Nagy Péter egri építész birtokában volt Streimmelwöger fürdő-tervrajza. Ezt megőrzésre átadta Rapcsák József városi főmérnöknek, de ma már nem volt seholsem megtalálható. (Nagy Péter személyes közlése.) 75 EÁL.—EÉGL. Tervtár. T. 118. — EÁL.—EÉGL. 1143. rsz. Nr. 494. 76 Lásd a 76. jegyzetet. 175