Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–65) III.

Az egri várban korábban talált, belül mázas cserép vízvezetékcső formailag és anyagát tekintve elüt a várudvaron feltárt daraboktól. A jól formált vízvezetékcső kidolgozása igen finom, a kissé kúpos csatlakozórész mögött körbefutó bordákkal tagolt.

57 Formailag és a készítésmód tekintetében összehasonlítható a nógrádi vár alatt talált darabbal, amely talán valamivel korábban készülhetett és átmenetként tekinthető az óbudai és az egri vár mázas vízvezetékcsőve között. Míg a körbefutó bordázat tekintetében az óbudaihoz, addig a belső mázas kiképzés miatt az egri darabhoz kapcsolható. Hasonló vízvezetékcsövet őriznek a Xántus János Múzeumban Győrött, ennek lelőhelye ismeretlen. Formai jellegzetessége alapján készítésének kora a XVI. századra tehető.

58 Ezzel a csoporttal formailag és a készítésmód tekintetében kapcsolatot mutatnak a törökkori vízvezetékcsövek. Legbiztosabban meghatározott darabnak Budán a Király-fürdőnél talált vízvezetékcsövek számítanak/

9 Hasonló formájú — kisebb részleteiben nagy változatosságot mutatva — vízvezetékcsövek nagy számban kerültek elő Pécsett. Sajnos az itt talált darabok régészeti feldoldozására nem került még sor.

60 A XVI. századi magyar és a törökkori vízvezetékcsövek pontos szétválasztása még várat magára. Az elmúlt években több helyen előkerült darabok (Szekszárd, Nagyvázsony, vár) és a még remélhetően máshonnan is előkerülő vízvezetékcsö\ ek bizonyára hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy e kérdésben hamarosan tisztábban ássunk.

61 A fentiekben beszámoltunk az egri várban most folyó kutatás egy részben lezárt szakaszáról, s a folyamatos feltárás néhány előkészítő és a bevégzett munkát kiegészítő mozzanatáról. A vár más pontjain is végeztünk már feltárást (Varkocs-kapu, Gárdonyi sír környéke), amely munkák feldolgozása is folyamatban van. A múlt évben kezdtük meg a románkori székesegyház és későgótikus bővítményének újbóli feltárását, amely máris hozott új eredményeket. Ennek segítségével megkezdtük csekély maradványainak állagmegóvási munkáit, hogy ezen igen fontos emlékünket megmentsük a végső pusztulástól. Kozák Károly 67 A vízvezetékcső hossza: 35 cm, átm. 10,3 és 13 cm, falvastagsága 0,6—0,8 cm. Leltári száma: 54. 328. 1. 68 A bemutatott darab lelőhelye ismeretlen a leltárkönyv bejegyzése szerint (Magy. Nemzeti Múzeum). Leltári száma: 57.606. с Méretei, anyaga és a belülről fedő zöldmáz hasonló a múzeum raktárában őrzött, nógrádi vár alatt talált darabhoz, igen valószínűnek látszik, hogy ez a darab is a nógrádi vártól került a múzeumba. Alátámasztja ezt a feltevést a leltárkönyvnek az az adata is, amely szerint a múzeumban őrzött darabbal együtt még másik 8—10 ilyen csövet találtak a vár alatti szántóföldön. A nógrádi darab leltári száma: 185/1930. Hossza: 41 cm, átm. 8,2 és 12,4 cm. 59 Gerő Győző: A törökkori Király fürdő. II. Bud. Rég. XX. (1963) 150. Itt mondok köszönetet a Szerzőnek, hogy a Vármúzeumban őrzött török vízvezetékcsövek tanulmányozását lehetővé tette számomra. 60 A pécsi vízvezetékcsövek rajzait Gosztonyi Gyula idézett munkájában közli. A szászvári darabok leltári száma: la—b./1937. Hossza: 27,3 és 29,5 cm. Átm.: 8,5 és 9,5 cm, valamint 8,5 és 11,5 cm. Parádi Nándor : Beszámoló a pécsi Tettyén az 1957. évben végzett ásatásról. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1958. 132. és LXII. t. 7. á.) с munkájában egy hiteles ásatás során előkerült, hódoltságkorinak meghatározott pécsi vízvezetékcső található. 61 A nagyvázsonyi várban talált vízvezetékről Éri István: Nagyvázsony Budapest, 1959. 40. с munkájában történik rövid említés. Korukat a XVII. századra határozták meg. — A szekszárdi, agyagból készített vízvezetékcsövekböl néhány darab 1960-ban került a helyi múzeumba. Ezek a darabok is — mint már több korábban talált — a dombok felől vezették le a források vizét a város központjáig, a Béla király térig, talán már a középkorban is, az itt álló bencés apátsághoz, a későbbi várhoz. — (A dolgozatban közölt fényképfelvételek legnagyobb részét Sz. Kovács Éva, Szederkényi György, Détshy Mihály és a szerző, a rajzokat Komjáthy Attiláné, sz. Kremnicsán Ilona készítette. Munkájukért, segítségükért e helyen mondok köszönetet.) 114