Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

Alábbi kimutatásunk világosan tükrözi a mikófalvi földesurak gazdaságszervezésének módját, azt, hogy ebben a szervezésben a földesúri magángazdaság, az allodium milyen szerepet kapott: Beltelek Szántó Rét Erdő Ossz. hold Almásy cs. I 83/100 5 99/100 16 59/100 62 41/100 86 82/100 Hellebronth ö. I 39/100 I 2/100 2 10/100 31 21/100 35 72/100 „ közös erdő 362 8/100 362 8/100 Bekény J. 2 76/100 I 13/100 8 39/100 227 86/100 240 14/100 Bekény L. 2 95/100 50 44/100 27 95/100 227 83/100 309 17/100 Ha az allodiális birtokok összesített területéhez viszonyítva nézzük az egyes földesurak részesedését, az a hamis kép alakul ki előttünk, hogy legnagyobb magánbirtokuk a Hellebronth örökösöknek volt, csaknem 400 holddal. A valóban jövedelmet hajtó magángazdálkodásra azonban nem a 400 hold legnagyobb részét kitevő erdő alkalmas, hanem a szántóföld, vagy az állattenyésztést kiszolgáló rét. Ha a birtokoknak ezt a két faját, ezek nagyságát vesszük szemügyre a mikófalvi földesurak allodiális birtokai között, kiderül az, hogy legnagyobb jövedelmet hajtó magángazdasága Bekény Lászlónak volt több mint 50 hold szántóval és majdnem 28 hold réttel. E mellett a másik két birtokos (Bekény J. és a Hellebronth örökösök) 1 - 1 hold szántója, vagy akár az Almásy család majdnem 6 hold szántóföldje jelentéktelen. A földesúri magánbirtokok ilyen egyenlőtlen kialakulása láttán nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy Bekény László birtokai ez időben nem az ő kezelésében, hanem valamilyen előttünk ismeretlen okból gróf Keglevich Miklós kezén vannak. Bár adataink erre nincsenek, a magánbirtok kialakítása úgy képzelhető el, hogy az új, a jobbágyokkal patriarchiális kapcsolatban még nem álló, azokat alig ismerő földesúr jobbágyainak egy részétől vagy teljesen elveszi a telket, vagy csökkenti azok nagyságát és az így nyert földterületet szervezi allodiummá. Ezt a feltevést két tényező támasztja alá: Bekény L. jobbágyai mind negyedtelkesek és a negyedtelkek összege csak 1 egész és -% jobbágytelket ad ki; egyes zselléreinek (Húsa —Bárányi Márton, Türütyő-Kováts László) beltelkei viszonylag nagyok, megközelítik a fél holdat, mely nagyság a féltelkes jobbágy illetősége szokott lenni.

87 Sajátos álláspontot képviselve osztotta el a regulatio a falu melletti kenderföldeket. Megállapítja, hogy ,,itt a Mátra mellékin a kender termesztése, fonása, s szövése a különben is számos házi népnek fejér személyei által nevezetes házi előmenetellel gyakorolva nagy betsben volna" és a családszervezetre utalva állítja, hogy „sokszor fél házhelyes vagy quartas jobbágy ház itt majd annyi személyekbül állna, mint egy egész helyes ház". Tekintettel tehát ezekre a helyi körülményekre, több kenderföldet mértek a házhelyek után, mint amennyi általában szokás volt: ,,az egész ház helly után 1100 quadrat ölek, azaz egy egész hold adatott, a fél ház helyesnek már nem 600, hanem 800 quadrat ölek, és a quartasnak nem 300, hanem 600 quadrat ölek osztattak ki". Ha hinni lehet ennek a szempontnak, mely a kenderföldeket így osztotta el, Mikófalván ez időben a családszervezet jellemző formája a nagycsalád volt.

88 87 Az allodium megszervezésével kapcsolatos úrbéres telkek kisajátítására Id. Szántó I. A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez. 265—9. I. 88 A palóc nagycsaládra vonatkozóan Id. Morvay J.: Asszonyok a nagycsaládban. Bp. 1956., 256. 1. 212