Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez
A szántóföldek szabályozásakor a megjegyzés szerint ,,a földesurak igyekeztek az adózó fundust gyarapítani: a 12 |4 sessio után most nem 334 x / 2 holdat adtak ki, hanem 344 holdat". Fennmaradt 58 hold allodiatura, amint láttuk, nagyobbrészt Bekény László birtokrészén. Viszonylag sok hasznavehetetlen, és gödrös területet talált a földmérő bizottság, melyek „nevezetes része tsak a rest művelés, s nem trágyázás által parlagosítattak el", ezeket nem számították be. A parlagon heverő szántók Vilón és Akiaszón 89 és fél holdat, másutt 40 és kétharmad holdat tettek ki. A regulatiot megelőző évek panaszait kívánta valószínűleg orvosolni az a megállapodás, hogy az egy jobbágytelekhez tartozó 10 falcastrumos illetőség helyett 16-ot osztottak ki. A mérnöki megjegyzés szerint a jobbágyok választása szerint a „rétségnek java" nekik jutott és a falu környéke, „mint minden féle károsodásnak kitetve lévő, rosszabb rét mind öszve is tsak 52 }/> falcastrum kiterjedéssel maradt az Uraságoknak". Ugyanez a megjegyzés leszögezi azt is, hogy a jobbágyok a legelők tekintetében nyertek legtöbbet a regulatio révén, mely által korábbi „méltó panaszok . . . Örökre elenyésztetett". A szabályozás ugyanis a jobbágyok legelőjét elkülönítette a Kovács és Kelemen családok pascuumjától, s ezzel lehetetlenné vált az a korábbi gyakorlat, hogy a nemesek „számos, s még a környéken árendált puszta részekrül is" a marhát és juhot „seregesen" a jobbágyok legelőire hajtották. Ilyenkor nemcsak a legelőben tettek kárt, hanem „az ugar s kivált a takarás utánni legeltetések által az élő földek s rétekben lévő Csomó s Boglyáikban" is. A továbbiakban kimutatja a mérnöki megjegyzés, hogy a jobbágyok hányféle és összesen mennyi legelővel rendelkeznek. A lúdpástokkal együtt állandó legelőjük 753 hold, „mellyekhez az ugarbeli legelésül tsak \.j részét vévén az ugarnak úm. 45 holdakat, úgy a réteknek felét 94 holdakkal, és a más két nyomásoknak tsak V 6 részét 45 holdakkal", összesen 937 hold „közönséges" legelő van a mikófalvi határ 17/20 részén, a jobbágyság kezében. 89 A regulatio természetesen nem ment simán, zökkenőmentesen. Már 1829-ben panaszkodnak a „mikófalusi nemes közbirtokosok", hogy a földmérő az ő számukra kihagyott legelőből mér az úrbéreseknek is, továbbá, hogy ebből méri ki a „marhaösvényt és a kőbányához vezető utat is". Védelemért „esedeznek". 90 Egy évvel később újra panaszt emelnek a vármegyénél, hogy a földmérő a „megállapított kulcsot a mérésben, és az illetmények kiszakításában meg nem tartya". 91 Ugyanebben az évben az „Alsó Kováts Familiabeliek" azzal a panasszal fordulnak az alispánhoz, hogy a proportio nem kedvezett nekik, mert" akiket Pártfogóinknak állítottunk is, részünkre semmi jót nem szerzettek; azok is tsak a Hatalmassabbak részeikre húzni látzottak". A panaszból az tűnik ki a továbbiakban, hogy az alsó Kovácsok nem voltak megelégedve Vilón és Akiaszón kapott földterületeikkel — bár ők maguk kérték ezt —, mert így siránkoznak: „mint a Ju szérűn az ebet, az Határban külön tsaptak, úgy annyira, hogy Házainkbul ki sem léphetünk ha tsak a más Uraságok Jussaira nem tapodunk". Végül is azt kívánják, hogy „a hol a Mlgos és Tettes Birtokos Uraknak jó eset", ott nekik is jusson, vagyis a határnak azon a részén is igényt tartanak földekre, ahol ezek jó minőségűek. 9- A panasz elintézésének módját nem ismerjük, de nem tudunk arról, hogy a földek szétosztását ennek alapján megváltoztatták volna. 89 Az egész 1829—30. évi regulatio iratanyaga: EÁL. Urb. tag. 70. No. 5. 90 Uo.: Várm. közig, jegyzőkönyv 1829. 1499. 1. (S. I.) 91 Uo.: 1830. 542—3. 1. (S. I.) 92 Uo. : A mikófalvi Kovács cs. iratai. 213
