Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Kovács Béla: Eger középkori utcái

Eger városalaprajzának vizsgálatánál azonnal feltűnik, hogy mennyire különböző a patak két partján elhelyezkedő városrészek utcáinak futása. A bal parton két, észak-déli irányú főbb közlekedési út halad: a Május 1 utca—Dobó utca—Álmagyar utca és a Knézich Károly utca, amelyek egy nagyobb útvillába futnak össze. A két utat összekötő kis mellékutcák szinte kibogozhatatlanná teszik itt az alaprajzot. Ha tudjuk azonban, hogy ezen a területen két önálló városrész terült el — a Szent Jakab és az Olasz utca —, meg a Káptalansor is, akkor egyenként vizsgálva ezeket, már könnyebben tudjuk az elemzést elvégezni. A régi Szent Jakab városrész utcái sugarasan futnak össze észak felé, a Felnémetre vezető régi út kiindulásához, ahová a XVI. században a Cifrakapu téri városkapu épült. Ugyanilyen formában futnak az utcák északról dél felé a vár bejárati kapujához az Olasz utcai városrésztől kezdődően és ezt figyelhetjük meg az almagyari területen is, de délről észak felé. A vár kapujának szerepe az utcák ilyen irányú kialakulásában kétségkívül döntő.

112 A jobb part alaprajza szabályosabb képet mutat. Két, közel derékszögben csatlakozó főközlekedési út, a Kossuth Lajos utca és a Széchenyi utca alkotja az utcahálózat alapját. A város egész hosszában átfutó Széchenyi utca a belőle nyíló kis mellékutcákkal a bordás alaprajz sajátos képét adja. Ezek az egyfőutcás, bordás alaprajzú formák általában olyan helyen találhatók, ahol két városkapu van. A városfalak és kapuk megépítése Egerben azonban csak a XVI. századra tehető, tehát az utcahálózat kialakulása után, de a városfalak vonulatának futólagos vizsgálata is meggyőz bennünket arról, hogy ezt a már kialakult város peremvonalának a szélén építették fel. A város peremvonala viszont a terepadottságokhoz igazodott. Ilyen értelemben a későbbi városkapuk helyét is olyan tényezőnek kell vennünk, amely az utcahálózat kialakulásában szerepet játszott. Ha a Kossuth Lajos utcát a bordás alaprajz egyik szélesebb mellékutcájának vesszük, akkor a háromkapus bordás alaprajz esetével állunk szemben. A három kapu: a Széchenyi utca déli végén álló Hatvani kapu, az északi végén lévő Ráckapu és a vár bejárata.

113 A város keleti felét átszelő fő útvonal két oldalán feküdtek a kisebb városrészek: az Újváros, a Szabadhely és a Szent Miklós városrész. A várossá válás folyamatát eddig csak topográfiai szempontból vizsgáltuk. A városi fejlődés történeti elemzését külön tanulmányban kívánjuk elvégezni, de szükségesnek érezzük, hogy néhány kérdést itt is megemlítsünk. Az egyházi központ körül kialakuló települést a városok közé kellene sorolnunk, hiszen lakosai között szép számmal találunk kézműveseket és kereskedőket, tehát a városi fejlődés elsődleges mozgatóit. A kialakuló árucsereforgalom már a korai időben létrehozta az állandó piacot is. Az ipar azonban inkább csak szolgáltató jellegű volt és a természeti adottságok miatt a gazdasági alap elsősorban a szőlőtermelés. A kereskedelem is inkább a borértékesítésre szorítkozott. Hiányzott azonban az a két tényező, ami a várost igazán várossá teszi: a polgárság és a városi autonómia. A város feudális birtokosa az egész középkor folyamán a püspök és a káptalan volt. A város minden vonatkozásában a földesúrtól függött és a városi önkormányzat inkább csak formális lehetett. Nem is alakulhatott ki erősebb autonómia, hiszen az 112 Mendöl i. m. 328—329. lap. 1,3 Mendöl i. m. 336—337. lap. 91