Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

Az 1906. évi tagosítás több helyen osztott új házhelyeket a falu mellett, így északon a Széchenyi utca végén, az előbb tárgyalt Lipót utcán és a falu déli szélén, a temetővel szemben. 1919-ben a Széchenyi u. és a patak között húzódó területen épült a „Poletár hóstya", majd a Rákóczi u. eleje és az Arany .1. utca. Az 1930-as évek közepén kezdett kiépülni a Rákóczi útnak az állomástól keletre fekvő része, a Szeles, de a legtöbb házat, épp úgy mint a Dózsa Gy. utcán, 1945 után emelték. A Nagy-kert néhány lakóházát is a korábbi kertek helyén a most elmúlt évtized folyamán építették. Az ősi nemzetségi telkek összezsúfolódott népességének szétvándorlását a falu újabban keletkezett részeibe nehéz lenne teljes részletességgel követni, ezért csak a négy legnagyobb és történeti elemzésünkben is legsűrűbben szóbakerült telek lakóinak sorsát kísérjük figyelemmel. A Kovács-Matyó és a vele egy telken lakó, rokon hadak, tudjuk, már a tagosítás előtt megkezdik az elköltözést — a Bánók és a Tucsuk egy része az úrbéres sorra, Varga Mátyás a Lipótra —, de az elvándorlás csak az 1920-as években ölt nagyobb méreteket. Egy Matyó család kiköltözik a Széchenyi u. északi végére, egy Matyó, egy Biko és három Tucsu a Rákóczi útra, két Matyó és egy Bánó a Szelesre, két Tucsu pedig a Kossuth utca déli végére. A Matyó had tehát erősen szétszóródott a faluban, még leginkább a Rákóczi út mentén maradtak együtt, ott is két csoportot alkotva. A Kovács-Csikósok, mint láttuk, összevásároltak néhány kisebb telket a templomtól északra és nyugatra, de ezek tulajdonosai főleg csak az 1906. évi tagosítás után költözhettek onnan el. Ezek a családok is mind Kovácsok voltak, így a Szákás-ok három családja a Széchenyi u. végére, két Szákás és egy Peske a Gárdonyi utcába, egy Szákás a falu déli végére és egy Ruha család a Kertész utcába került. A Csikós portán lakók tehát szanaszét verődtek, de talán kárpótolta őket az, hogy — adatközlőink szerint — régi viskóik helyett a vételár fejében új kőházakhoz jutottak. Az Alsó-Kovács, vagy Asszony had telke volt talán a legzsúfoltabb, ezért 1906 után az első lehetőséget kihasználva hat család két Kecskés, egy-egy Mencser, Koza, Péter és Verese — költözik ki a Széchenyi utca végére, kettő a Lipótra (Lakat és Nagy), egy a Poletár hóstyára, három a Rákóczi útra (Róka, Koza és Verese), kettő az Arany J. utcára (Györké és Koza), két Róka a Szelesre és egy Nagy a falu déli végére. Az Asszony hadból tehát 15 család változtatott telket, de rendszertelenül elszórva a faluban, mint ahogy a régi telken lakó hadak is már csak távoli rokonságban álltak egymással. A Kelemen had telkének népéből 13 család vált ki, beleértve a később közéjük került Göbölyöket is. A Kelé hadból egy Kopott a Nagy-kertbe, egy a Széchenyi u. végére, egy az Arany J. utcára, kettő a Rákóczi útra, és ugyanoda még három Kós család és négy Gőböly család is költözött. Egy Gőböly került még a Széchenyi u. végére és egy Kovács-Péter család szintén a Kelé hadból a Szelesre. A volt nemes Kelemenek, ideértve a Göbölyöket is, új megtelepedését nagyobb mértékben irányította és befolyásolta a rokonság és az együttlakás, a szomszédság összetartó ereje, mint ahogyan ezt a többi hadnál megfigyelhettük. Arra a kérdésre, hogy miért történt ez így, talán a Kelé had több évszázados összetartozása és ugyanakkor különállása a falu társadalmában, adja meg az elfogadható feleletet. Mikófalva településrendje történelme során több változáson ment keresztül, de az ismertek között legmélyebben ez, a legújabb, a XX. századi érinti. Az említett területi bővülés mellett nagy eltérést jelent a régi faluformától a megosztottság megszűnése, a kettős beltelkek rendjének felbomlása. A kapitalizmus egyébként is megszünteti ezt a formációt, de még inkább a szocialista termelési mód, melyben az egyéni gazdaságokat kiszolgáló csűröskertek jelentőségüket vesztik. 238