Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

Kovácsok tömeges szétválakozása tehát 1797 és 1809 közé esik. Feltűnő, hogy az előforduló családnevek között a Kovács és Kelemen neveken kívül idegen név nem fordul elő, vagyis a nemesi családokba vőt nem fogadtak be. Ezt a megfigyelést indokolja és értelmezi az a kevés adatunk, amely az örökösödés rendjére utal. Az összeíráshoz közel eső időből, 1806-ból való a mikófalvi nemesek egy beadványa vármegyéhez, melyben a leányági örökösödés, a „leányrész" behozása ellen tiltakoznak. Egy részük ezt akarta, amint írják „közöttünk némelyek Leány részt kívánnak", de a többiek, akik a beadványt aláírták, állítják, hogy „ . . . utolsó tsep vérünkig s halálig nem engegyük, készek vagyunk azok ellen kardot rántani és . . . kötni". Aláírta az iratot „Nemesek Hadnagya Kováts János" és még 40 Kováts, külön oszlopban pedig a „Kelemen had" 7 névvel.

7!) Az örökösödési szokásokról fennmaradt hagyomány arról tudósít bennünket, hogy a leányági öröklés nem vált később sem általánossá Mikófalván. Ha lehetett, nem adtak a lánynak a vagyonból, a szokást inkább csak a gazdagok tartották. TŰZESETEK A XIX. SZ. ELEJÉN A Mátrai járásban általános fa építkezés velejárói voltak a gyakori tűzvészek, melyekből Mikófalvának is kijutott. A tüzesetek néha vizsgálatot vontak maguk után és a beadványok, a helyszíni szemlék megfigyelései adatokat szolgáltatnak kutatásunk tárgyának teljesebb megismeréséhez. Az első ilyen eset 1808-ban történt, amikor a tűz csaknem az egész falut elhamvasztotta: a községnek kb. 46 dikájából a károsultak dikája 41-et tett ki.

80 Közelebbit a tűz okáról, vagy a kár nagyságáról nem tudunk, de részletesebbek azok az adatok, melyek az 1824. év áprilisában esett tűzvész körülményeire vonatkoznak. Alig, hogy a megye kérésére 1824-ben a helytartótanács engedélyt ad a mikófalvaiknak, hogy az őket ért 5 658 Ft 44 kr. értékű kár pótlása végett szeretetadományokat gyűjthesseпек,

м újabb tűzkár éri őket. A falu elöljárói, a nemesek hadnagya, a templombíró, a főbíró és a törvénybíró számolnak be a vármegyének a szomorú esetről. A templom „Farában épült Házrul" meggyulladt a templom, leégett a teteje és az újonnan öntetett harangok is megolvadtak. A templomról átterjedt a tűz a házakra és „olly hirtelenül borította Helységünknek nagyobb részét, hogy sokaknak közülünk tsak a rajtok valójok maratt, az élelemre valónk pedig majd nem átallyában és közönségesen mind meg emésztetett és össze égett". Mivel „ennek előtte 16 esztendővel a Templomunk arrul a Házrul gyúlt meg", mint most is, arra kérik az elöljárók a megyét, hogy járjon közbe annál a földesúrnál, akinek a jobbágya a templom közelében lakik, hogy más funduson építhessen magának házat. Kérik továbbá a megyét, hogy tiltsa a szomszédokat attól, hogy a templom telkére épületet vagy kerítést tegyenek. Az instanciára kiküldi a megye Ivády Gábor alszolgabírót, akinek jelentéséből az alábbiakat tudjuk meg. A templom szentélyének közelében két telek is van és a tulajdonosok a telekhatárra „tyúkok vagy ludak óllyá"-t építettek úgy, hogy ezek a templomtól 5 ölnyire voltak. Az ólak mellett pedig mindjárt ott álltak a házak és a „fundusoknak szűk volta miatt szokásba vett mindenféle takarmányoknak rendetlen öszve szorítása végett" a zsúfolt beépítés tűzveszélyes. Ezeken kívül ide építették még a falu bika ólját is, „a Templomhoz közel mintegy 11 ölnyire". Javasolja ezek után az alszolga 7y Uo.: Mikófalvi Kovács cs. iratai. S0

Uo.: Közig, iratok. No. 31. (S. I.) 81 Uo.: No. 18. (S. I.) 206