Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

vetésre is intézkedik az okirat: attól függően, hogy „minemű termekenségh lészen, nyomtatásnak idején evei is ugy osztozkogyanak valamint az többivel". A búzát tehát ebben az időben is nyomtatják, feltehetően az egy lovat erre a célra tartották az igavonó ökrök mellett, de lehetséges az is, hogy ökörrel nyomtattak, vagy — kevésbé valószínűen — idegenekkel végeztették el ezt a munkát. Három fejszéjük volt, ebből egyet adtak Andrásnak. Volt 2 „szántó vas", 1 „csoroszla" és 3 lánc, amiből egy láncot kapott András, a 3 ,,szuszék"-ból egyet, a két hordóból a nagyobbikat és a 11 szál deszkából 2 szálat kapott még. A készpénzt és az adósságot — Bartók Mátyásnál — is a fenti arányban osztották el.

61 A fentiekből kétségtelen, hogy 1727-ben Mikófalván szabályos telekrendszerben gazdálkodtak, úgy, amint Soós 1. írja a XVIII. sz. második felére vonatkozóan."

5 A XVII. század telekrendszerére vonatkozó, fentebb már idézett adataink azt sugallják, hogy az egyéni birtoklásnak ez a formája már akkor is megvolt, minthogy itt a földközösség nyomaival egyáltalán nem találkozunk, ezért a szilárd telekrendszer a XVI. századi birtoklásmód egyenes következménye, folytatása. A határhasználatnak ez a rendszere a XVII. században még akkor is fennmaradt, amikor a falu jobbágylakossága erősen elapadt, annyira, hogy a települést a puszták között írják össze.

ßfi Hogy a puszta kifejezés ez esetben nem pusztán álló falut, hanem praediumot, vagyis a földesúr magángazdaságát jelenti, kevés számú jobbágyréteggel, kétségtelen, minthogy a fent ismertetett okiratok azt bizonyítják, hogy 1666-ban Kelemen Mátyás jobbágy zálogba vesz egy telket a földesúrtól,

67 1671-ben a Kelek Péter fundus puszta ugyan, de két szomszédot megnevez az oklevél (Nagy Pál Demeter és Kelemen Péter), 1677-ben pedig Kis Demeter rajta ül telkén, kinek szomszédai Farkas János és Bárányi Mihály."

8 A praediumon tehát szűk időhatárok között 6 jobbágy nevét ismerjük. Ez a XVI. századból átöröklődött határhasználat és telekrendszer érvényben volt egész a XVIII. sz. közepéig, mikor az egyik földesúr, Almásy Pál kezdeményezésére rendezik a birtokviszonyokat. SEQUESTRATIO 1748 -49-BEN A földesúri birtokosztályok gyakoriak a XVIII. sz. közepén országszerte, amit Varga János a majorgazdálkodás fellendülésével indokol : ezért akarnak a részbirtokosok a maguk földterületével szabadon rendelkezni."

9 Általában kétféle osztásmódot szoktak alkalmazni: egyik a tagos osztás, vagyis a belterület utcánkint, falurészenként való felosztása; a másik a telkenkint, házankint való felosztás sorsolás útján, melyet a határ hasonló módon való megosztása követ.

70 Az a sequestratio, amely Mikófalván az 1748. és 1749. években zajlik le, az utóbbi módszert követi.

71 Megállapítják, hogy Mikófalva belterülete és határa 20 jobbágytelket tesz ki, és ez a M EÁL. Polg. perek 95. вя Soós I.: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger, é. n. 62. 1. (i,: OL. Dézsmák. E., 159. Heves. 1672/4. Puszták és kúriák a debröi kerületben. ,, Mikófalva puszta". — Az adat átadását Soós Imre levéltárosnak köszönöm. ,;7 Ld. Illéssy J.: i. m. 115. 1. (,ít EÁL. Polg. perek 453. ,i9 Ld. Varga J.: A földközösség megerősödése és bomlása a XVIII. században. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. 1711 —1790. Bp. 1952. 38. 1. 70 Ld. Soós L: i. m. 86. 1. 7) A birtokosztály anyaga az EÁL-ban, Polg. perek no. 386. jelzetű csomóban van együtt. Az egyik latin nyelvű, a megosztás elveit előirányzó irat szövegét S. I. fordította. 200