Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez
telekmennyiség a compossessorok között hogyan oszlik meg. Almásy János joga 7 fundus, a két Bekény testvéré — Zsigmond és István — ugyancsak 7 telek, a fennmaradó 6 sessio az armalista nemeseké ilyen felosztásban: a Kelemeneké 1, a Kovács családé 5 telek. Az utóbbi hat telekről megjegyzik, hogy ezeket a Kovács és Kelemen családok a Bekény családtól időleges joggal „titulo hypotecario" bírják, és a Bekények fenntartják a visszaszerzés jogát, de a per folyamán meg kívánnak egyezni. A munka megkezdése előtt rögzítik a felosztás módját és tervezetét. A belső telkeket az egyes birtokosokat megillető hányad figyelembe vételével osztják el és ha valamelyik részbirtokos az őt jogosan illető hányadnál többet foglalt el a többiek sérelmére, azt közös divizió alá kell vetni. Megállapodnak abban is, hogy szabályozni kell a falu körüli részek használatát — valószínűleg a kertek miatt —, ki kell mérni az egyes birtokosokat megillető részt. A megművelt szántóföldek egész területét és az irtványföldeket a sessiók száma szerint fogják felosztani, ugyancsak a határban lévő bokros, bozótos területeket, melyekből szántóföld alakítható. A réteket is felosztják a sessiok száma szerint és ha valaki korábban a rétből egy-egy darabot kertjéhez, vagy káposztáskertjéhez csatolt, ré+té kell visszafordítani. Ugyanígy kezelik a kenderföldeket is, sőt az erdőt is felosztják, mely eddig közös volt. Külön felhívják az érdekeltek figyelmét arra, hogy a megosztás kivitelezéséig tilos az erdőt vágni, a fákat lekérgezni, vagy akarattal kiszárítani. Közös marad egyelőre a korcsmáitatás joga, ennek bevételét a templom építkezésének befejezésére fogják fordítani. Ez volt az a terv, melynek alapján végrehajtották Mikófalva sequestratioját, kezdve a beltelkek felmérésével és arányosításával, folytatva az egész határ felmérésével és elosztásával. Az iratokból az tűnik ki, hogy a belterület felmérése és újraosztása lényeges változást hozott a korábbi telekhasználat viszonyaiban. Megállapodtak abban, hogy egy fundus átlagos szélessége 30, hossza pedig 40, vagyis 1 200 négyszögöl, de mindenütt csak a telek szélességét vették tekintetbe. Ezután beszámozták a telkeket 1-től 28-ig és megmérték minden telek szélességét. Ezt követően a telekméreteket a tulajdonosok szerint csoportosítva összeadták és megállapították, hogy a nevezett részbirtokos olyan kiterjedésű beltelket használ-e, mint amilyen őt megilleti. Az Almásy juss két részre oszlik: a 7 jobbágytelekből 4 2 / 3 rész Jánost, 2 1 / 3 rész pedig özv. Hellebronth Jánosné, Almásy Apollóniát illeti, aki Jánosnak testvére volt. 72 Almásy Jánost a 4 2 / 3 fundus után 140 öl szélességű beltelek illeti meg, de a felmérés csak 92 ölet talált, melyet kiegészítenek 140 ölre. Hellebronthné 2 1 / 3 telke után 74 ölet kap (a patak partján „óvatos megfontolás után" 4 öllel többet), holott korábban csak 37 ölet használt. Bekény Zsigmond fundusai csak 43 öl „szélességűnek találtattak", de 105 öl jár neki épp úgy, mint Bekény Istvánnak, aki szintén kevesebbet, 73 öl szélességű telket tartott magáénak. A Kovács család viszont 5 fundus után 200 öl, a Kelemen család 1 telek után pedig 63 öl szélességű telkeket foglalt el, tehát többet, mint amennyi a megállapodás szerint őket megillette. Ezért a Kovácsok beltelek területét 150 ölre, a Kelemenekét 30 ölre szorították vissza. A proportionális eljáráshoz egy, a belterületet és közvetlen környékét ábrázoló vázrajz is készült, s ennek segítségével megismerhetjük a birtokosztályt megelőző állapotot és azt az új helyzetet, mely a rendezés folytán állott elő (ld. 17. sz. ábrát). A kelet—nyugati tájolású helyszín-rajz nemcsak a belterületet ábrázolja, közepén az új, 1746-ban épített kő templommal — ami a fenti megállapodás szerint ekkor még nem volt teljesen kész—, hanem a település közvetlen környékét is, a kenderföldeket, szilváskerteket, a ,,falu alatti"-nak megnevezett szántóföldeket, erdőket és irtásfölde-' Ld. Orosz E. : i. m. 4. 1. 201
