Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez
tulajdonosai — Ördög Ilona két fia — a Bekények birtokában lévő Kecskemái nevű erdőt kivágatták, termését elhordatták, a Dorczynberke nevű földterületet elfoglalták, termését learatták és azon házakat építettek. 35 Ez a hatalmaskodási eset arról tanúskodik, hogy egyrészt a mai Kecskésmái nevű határnév ilyen formában már ekkor használatos volt, másrészt Mikofalva határában az eddigiek mellett még egy újabb települési hely lehetett, melyet a ma ismert határnevek közül egyedül a Szolga berkével lehet kapcsolatba hozni. A Bekényeket a török hódoltság bekövetkezése űzhette el Mikófalváról. 1578-ban négy Bekényt Egerben találunk, akik az Olasz utcában laktak. 3 " Nincs adat arra, hogy valamelyik Bekény később visszaköltözött volna a faluba. JOBBÁGYOK ÉS NEMESEK A XVI. században már az összeírásokból részletesebb képet nyerünk községünk népesedési viszonyairól. Szederkényi N. szerint Mikofalva ekkor a kuriális nemességé volt, tehát néhány jobbággyal bíró középbirtokos nemesé. 1546-ban 4 portája van, 1549-ben 5 portája, 3 ,,pauper-"je és 1 kúriája. J552-ben a porták száma még változatlanul 5, de 1564-ben már csak 3. 37 Az 1549. évi gabonadézsma jegyzék közli az első jobbágyneveket, összesen 18-at, magyar írásmóddal: Kokos Gergely, Chyma Mihál, Kis Lucacz, Lucach Kelemen, Kis Tamás, Nagh András, Pal Demeter, Demeter Tamás, Katona Gaspar, Kelemen Janus, Katona Gergely, Baronya Mihal, Barta Mihal, Kowacz Genes, Рапу Urban, Maior Pal, Sipus Berecz, Kelemen Lucac. 38 Az 1556. évi, ugyancsak gabonadézsma jegyzék már csak hat jobbágynevet sorol fel, ezekből négy (Nagy, Kelemen, Baraniay, Demeter) már az előző jegyzékből ismert, de kettő új: Keodmeon és Tooth. 39 A XVI. század utolsó jobbágynévsora 1583-ban keletkezett, amikor 18 jobbágyot írtak össze, akikből 5 Kelemen, 2 Kys, 2 Szabó, a többi családnév pedig Barta, Hollo, Jakab, Demeter, Gyvvra, Kowach, Baranyai, Búza (?) és Kalo. 10 A 18 jobbágynév nagyobbrészt tartalmazza azoknak a családoknak az őseit, akiktől Mikofalva jelenlegi lakossága leszármazott. A négy legnagyobb családból itt még egyedül a Farkas hiányzik, de feltűnő a kevés Kovács család, szemben az öt Kelemennel. Tudjuk, hogy ez az arány a XVIII. századra ellenkező értékkel változik majd meg. A XVII. sz. népességének alakulására jellemző a megyében a nemesi családok számának gyarapodása. 1655 és 1683 évek között 174 új nemessel növekedett a létszám, olyan nemesekkel, akik a kapott jobbágytelket maguk dolgozták meg. Az összeírások Mikófalván először 1675-ben jeleznek két armalista nemest ,, Petrus Kovács és Gaspar Kovács" személyében. 11 A XVII. sz. derekán egyébként 30 (?) jobbágytelek van itt, melyen három Bekény: István, András és János osztoznak 1652-ben. 1- Ezek között Istvánról azt írja Illéssy, hogy „szerencsétlen rossz gazda volt . . . Már atyja halála után (1666) annyival tartozott Kelemen Mátyás nevű jobbágyának, hogy kénytelen volt őt fölszabadítani s Mikófalván még egy házhelyet 33 Uo.: 14. I. :i,; Ld. Szederkényi N.: Heves vármegye története. Eger, 1890. II., 101—2. 1. :!7 Uo.: II. 334., 336., 440., 446., 451., 459. I. :iS OL. E. Reg. Dec. 1549/1. (P. V. J.) :! ' J OL. Kam. Reg. Dec. 1205. (P. V. J.) 4,1 Uo.: 1581/1. (P. V. J.) 41 Szederkényi N.: i. m. III., 396.. 453. I. 4- Illéssy J.: i. m. 112. 1. 194
