Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Voit Pál: Az egri festészet barokkellenes törekvései

Zach József első ismert műve az aszódi kastély dísztermének freskója, amelyet mesterével Kracker János Lukáccsal együtt szignált ugyan, de valójában úgyszólván önállóan kivitelezett. Kracker egy Aszódról kelt s Eszterházyhoz intézett levelében írja, hogy ami még hátra van, azt „az ő Józsefe" egyedül is elvégezheti.

13 Ennél a megjegyzésnél még többet mond a mű maga. A mennyezetre Ripa Iconológiájából s a barokk témák szokványos fegyvertárából ismert tárgyat — az Erény diadalát a Bűn felett — festett.

11 A terem kifestésének invenciózus része nem is az erőtlen előadású boltozatfreskó, hanem az oldalfalak merőben újszerű formanyelven megszólaló díszítése volt. Már a klasszicizmus ízléséhez igazodó tompított színek és grisailieok is ellentétben állnak a mennyezet kék egén gyülekező erények tarka ruházatával. Az oldalfalak vonalrendszere nyugodt, a fesztonokkal átfont kanellurás festett falpillérek mezőiben érmet utánzó medailleonokban ókori tudósok képei, a négy elem jelképe s egymással szemben fülkébe állított, antik szobrokat utánzó festett figurák: Nagy Sándor és Seneca alakja áll. A sarkokat és falközöket elegáns, divatos Louis XVI. stílusú, füzérdíszes festett vázák töltik ki. A mű 1776-ra már elkészült, inventora Zách József, aki az új stílus magyarországi bevezetésében kezdeményező, és mindenképpen megelőzi — a hagyományos eszközökkel dolgozó, hatvanadik éve felé közeledő mesterét. Lehetséges, hogy az architektúra-festészet — mint az építészethez közelebb álló és mellérendeltebb műfaj — egyébként is rugalmasabb, gyorsabban reagál a divat változásaira, mint a berögződött témák terhe alatt görnyedő piktúra. Az ábrázoló művészet csak fokozatosan enged az új stílus realista törekvéseinek, míg az architektúra festészet a XVI11. század végén hamarabb talál önmagára. Zách József aszódi falképeivel kezdődik festészetünk történetének klasszicizmusa, s mesterünknek éppen e szerepe miatt nagyobb jelentőséget kell biztosítanunk, mint ami eddig számára osztályrészül jutott. Benne sejtjük azt a fiatalabb, mozgékonyabb szellemet, aki a következő közös feldat — az egri líceum könyvtártermének kifestésénél magát Krackert is befolyásolhatta, sőt az új stílus követőjévé tette. Kracker első vázlatai nem nyerték el Eszterházy tetszését. 1777. július 27-én Aszódon kelt levelében fejezi ki e fölötti sajnálkozását s kapva-kap Eszterházy ajánlatán, hogy különböző ábrázolások, metszetek tanulmányozása végett szülővárosába, Bécsbe utazzék.

15 Kracker tehát még mindég a régi stílusban dolgozik, s ennek béklyóitól őt Eszterházy nem is lett volna képes megszabadítani, hiszen a püspök nem stílusváltoztatást akart, hanem elsősorban azt kívánta a festőtől, hogy ne annyira a művészkedés, mint inkább a hiteles és közérthető ábrázolás legyen fő célja.

l6 Zách viszont, nyilván Eszterházy befolyásától teljesen mentesen találta meg Aszódon az új művészet formanyelvét s a líceum könyvtártermének freskóján újabb meglepetéssel ejtette ámulatba mesterét, megrendelőjét s a kortársakat egyaránt. Míg Kracker a tridenti zsinat korhű ábrázolásához történeti és kosztüm-tanulmányokat folytatott Bécsben, Zách felelevenítette ifjú-kori élményeit s szülőföldjén talált példát a mindent elárasztó barokk formatobzódás lefékezésére. A kanyargó vonalak nyugtalan stílusát éppen a cseh-morva tartományok egy különös egyénisége Santini Aichel extrém kísérletei zavarják meg a középkor mérnöki formáinak látomásszerű felidézésével. Giovanni Santini Aichel, a XVIII. század első harmadában Zelena Hóra u Zdárú Nep. Jánosról nevezett centrális templomában (1719-20), a kladruby-i Mária 13 Szmrecsányi, i. m. 241. 1. 14 Garas, i. m., p. 51. 13 Garas Klára: Kracker János Lukács 1717—1779. Bp. 1941., p. 51—52. lfi így nyilatkozik meg Eszterházy a Sigrist számára adott utasításban is. Ld. Garas K.: Magyarországi festészet a 18. sz.-ban. Bp. 1955., p. 98. 168