Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)

ekkor már feltünteti a mai szabadtéri gyermek- és gyógymedence Ősét is és a később megépítendő másik tükörfürdő forrásfoglalását is. A Barkóczy püspök által épített, illetve helyreállított fürdőre utalt Dombi Sámuel 1766-ban, amikor azt írta, hogy ez a fürdő: „thermae novae, episcopales dictae".®

6 A bővített fürdőre vonatkoznak Szerdahelyi Gábornak 1770-beli sorai, a „fürdésre alkalmassá tett épület"-ről.

97 Az „egri meleg fördős", Rauch János részére kiadott 1767. évi instrukció, az újonan létesített „caldaria cella"-t „Extra iW-nak,

98 különfürdőnek nevezte, mintegy szembeállítva a nagy török medencében való közös fürdés lehetőségével. A szerény fürdőbővítés nem tüntette el a régi török ilidzsa rommá lett, de nagykiterjedésű és fényes múltról tanóskodó jeleit, — amint azt Markhót doktortól tudjuk.

99 A fürdősök a XVIII. század első felében és derekán, a bevétel 2

IÁ-Át fizették be a püspöki gazdasági pénztárba. Ez az összeg 1750—51. táján évi 40 forintot tett ki csupán, — s a fennmaradó 1

/

3 rész bevétel illette meg bérleti nyereségként a fürdőst.

100 A fürdősök a bérlet gazdaságosságát a fürdővel kapcsolatban működő püspöki korcsmának forgalmában találták meg, hol csakis a püspök borát mérték. Gróf Eszterházy Károly, püspöksége elfoglalása után, a püspöki javak gazdaságosabb kiaknázása céljából, felmérést rendelt el 1751-ben. Mint növelhető bevételi lehetőséget jelölte meg, a jószemű gazdasági felmérés a fürdőház további bővítését.

101 A továbbfejlesztés azonban egyre húzódott, pedig még 1767-ben is felmerül „másik fürdő", azaz másik fürdőhelyiség építése.

102 Sajnálatos módon, Eszterházyék nem látták meg a melegvizű fürdők fejlesztésében rejlő — abban az időben jelentős szerepet játszó — gazdasági lehetőségeket és Eszterházy püspök fürdőbővítésére csak 1794-ben kerül sor. A XVIII. századi szerzők, akik a melegvizű forrásokkal foglalkoztak, mint Bél, Markhót, Dombi, egységesen állapították meg, hogy az egri thermák megtartották és öregbítették jóhírüket és azokat rendszeresen és sokan látogatták gyógyulás és felüdülés céljából.

103 A fürdő látogatottsága szigorú rendszabályokat követelt meg erkölcsi vonatkozásban. Az egykori Arnaut-féle fürdőben, vagy mint 1767-ben emlegették: „a nagy ue ,, . . . Nunc thermae Novae, Episcopales dictae Hevesiensem illustrantes comitatus, novem adaptae sunt nobilissimum". Dombi Sámuel i. m. 15. 1. A többesszám (fürdők) a nagyobb melegvizű fürdőház két helyiségére, a nagy nyolcszögletű fürdőmedencére és az új kis tükörfürdőre, a „caldaria cella"-ra, az úgynevezett „Extra Bad"-ra vonatklozik. s7 „ . . . ad lavandas corpora accomodatas . . ." Szerdahelyi Gábor: Celebrium Hungáriáé Urbium et Oppidorum Chorographia. Cassoviae. 1770. 140. 1. 98 EÁL. EÉGL. 287. számú raktári számú kötet. Prothocollum Bonorum episcopalium Agriensium. Nro. 37. 43—44. 1. Az Extra Bad elnevezés a 18. század során használt megnevezése az egrihez hasonló kialakítású és jellegű, kismedencés fürdőhelyiségnek. Lásd például dr. Kunszt János i. m. 10. ábra. (!) a» Markhót Ferenc i. m. 100 EÁL. EÉGL. Liber 30. 50/a. 1. és ugyanott 321. számú raktári csomagban. Nro. 223/e. 101 EÁL. EÉGL. Liber 30. 50/a. 1. 102 EÁL. EÉGL. 287. raktári számú kötet. Nro. 37. 43—44. 1. 103 „ ... a multisque frequentantur ..." — (Bél Mátyás i. m.) „ . . . praecipue ex vulgo balneant. . ." (Markhót Ferenc i. m.) — „ . . . quotidie a multis visitantur, illae, nonnisi plebeiorum quorundam sunt ablectumentum". (Dombi Sámuel i. m. 15. 1.) 139