Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)

egri fürdő"-ben elrendelte a püspök-tulajdonos, hogy különböző nemű személyek, a házastársak és gyermekeik kivételével, nem fürödhetnek együtt. A nők részére az „Extra Bad"-ot, a különfürdőt kellett biztosítania Rauch János fürdősnek.

101 Nemcsak a különfürdő, a nagy medencefürdő, de a mai szabadtéri gyógy- és gyermekmedence helyén állott „külső fürdő'''' és a nagy melegvizű tó is látogatott e korszakban. Például, 1791 nyarán rendszeresen 30—40 ember fürdőzött az ősi melegvizű tóban. Még este [Л 10 órakor is tömegesen élvezték az egriek a fürdés örömeit. Sőt ,, . . . Legények, Leányok és Asszonyok egész éj felig a külső kerítetlen Fördőben (a nagy melegvizű tóban, az úgynevezett „melegvíz"-ben — S. 1.) szoktak lenni . . ." Előszeretettel látogatták a fürdőt a városban lakó rácok, akik még ,,estve tized fél óra tájban" is ott tartózkodtak. A városi magisztrátus is kénytelen volt foglalkozni a „püspöki fürdő'" látogatási rendjével s szabályozásával, amikoris a legszigorúbban elrendelte, hogy este 10 óra után senki sem fürödhet, mert különben ,, . . . 24 pálca vagy korbács ütéseket fognak a piacon Szenvedni". Fürdés közben tilos volt a túlságos hangos zajongás, nehogy zavarják a környék lakosságát. Tilos volt meztelen fürdeni és ,,az Leányok vagy Asszonyok a Legényekkel vagy Férfiakkal egyvelegest ne förödjenek ... A Fehér Személyek különösen Förödjenek, vagy más csapatban, egyedül a Legények vagy Férfiak ..." A tanácsi határozat ,,egy Táblára a fördés helyére ki Függesztetett, hogy elolvasván, annál jobban Féllyenek a büntetéstől . . . "

105 A város borsodi felében állott kisebb hévvizű fürdő, melyet még a XVIII. század derekán és második felében is, magyar és osztrák szerzők „régi török fürdő"-nek, „török fürdő"-пек neveztek,

10fi noha, — mint Crantz bécsi balneológus és hidrológus 1777-ben írta, — „hajdan nagy híre volt",

107 -- erősen romlásnak indult. Dombi szerint, 1766-ban már „romosodás gyengíti, és ha nem állítják helyre, már-már egészen összeomlik".

108 AZ EGRI FÜRDŐK ÉS A XVIII. SZÁZAD ORVOSAI A török hódoltság utáni évek városi adóösszeírása arról ad számot, hogy Egerben telepedett le bizonyos Zapf Mihály chirurgus, azaz sebész, akit „balneator"-ként, fürdősként is megneveztek.

100 A német sebész-fürdős jelenléte a XVII. század végén Egerben, kétségtelen bizonyítéka az egri törökeredetű fürdők, — mégha csökkentebb is, — de folyamatos működésének. A 1710-es és 20-as években a „Méltóságos (püspök — S. I.) Úr Fördőjé"-ben, a hajdani Arnaut pasa ilidzsában Borbély István chirurgus telepedett meg.

110 Gróf Barkóczy püspök, aki pedig a „caldaria cella"-val, a mai 5. számú tükörfürdővel bővítette az épületet, Fridrich chirurgust helyezte a fürdőbe.

111 104 EÁL. EÉGL. 287. számú raktári kötet. Nro. 37. 43—44. I. 105 EÁL. Eger város iratai. 1791. B. XCII./b. ,ü,i ,, . . . antiquae, Turcicae dicuntur . . ." (Dombi Sámuel i. in. 13. I.) — „Das türkische Bad." (H. J. Crantz: Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie. Wien. 1777. 193. I.) — „Török fürdő"). La Langue János: A Magyarországi orvosvizekröl, . . . Nagykároly. 1783.) 107 H. J. Crantz i. m. 193. 1. 108 Dombi Sámuel i. m. 14. I. 109 Dr. Soós Imre, az Egri Állami Levéltár igazgatójának szíves szóbeli közlése. 110 EÁL. Eger város levéltára. Adóösszeírások. Nro. 6-ban 910. sorszám alatt. — Nro. 7-ben, 700. sorszám alatt. 111 EÁL. EÉGL. Liber Nro. 30. 50/a. 1. 140