Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)
fürdő közvetlenül az Eger pataknál van". Megtudjuk azt is, hogy a két fürdő kerek medencéi négyszögletes kövekkel körülépítettek (itt a nyolcszögletű medencét magába foglaló helyiségre utal a szerző) és nagy kerek boltozattal nagyszerűen megépítettek („magnifiée exstructa") voltak. Dombi Sámuel, Borsod vármegye tiszti főorvosa 1766-ban megjelent latinnyelvű orvosi munkájában 0 " elsősorban természetesen a Borsodban fekvő kisebb fürdőről számolt be, de a másikra is utalt. „Megyénk nyugati határán, melyet Hevestől az Egernek nevezett patak választ el (ez a patak keleti ága — S. I.) ... a püspöki város külvárosában két fürdő van, alig néhány lépés távolságra egymástól, amelyek egyike a folyón túl van (ez a nagyobb fürdő — S. I.). . . másika a folyón innen helyezkedik el, réginek, töröknek mondják". 70 Kivétel nélkül minden XX. századbeli szerző, aki az egri fürdőről írt, idézte Dombit. A fejtegetések azonban teljesen figyelmen kívül hagyták a határozottan megemlített két török hévvízű fürdő létezését, mivel ekkor már csak egy állott s a másiknak már nyoma sem volt. így azután a kisebb fürdőre tett megjegyzéseket a nagyobb, a mai fürdő magját képező Arnaut pasa ilidzsájára vonatkoztatták! Pedig az első egri fürdőorvosnak, Fejes Mihá /упак, 1839-ban két nyelven is megjelent műve az egri melegvizű fürdőkről 71 még leírja a két fürdő épületét. A kisebb ilidzsáról azt írta Dombi, — amelyet jól ismert, hiszen orvosi felügyelete alá tartozott, — hogy „mindmáig fennáll szögletes kövekkel körüldíszített, régi szokás szerint megépített épülete . . ," 72 Markhót Ferenc, Heves vármegye tiszti főorvosa írásából is, melyet 1764-ben készített a Helytartótanács részére, 73 - kitűnik a két melegvizű fürdő épülete, melyek közel a várost övező falakhoz, az Eger patak „mindkét partján helyezkedik el". Jellemző, hogy Markhót is csupán a patak keleti ágát veszi figyelembe, a két fürdő helymegjelölésénél! Ő még úgy tudta, hogy a melegvizű fürdők a törökök „felfedezései" voltak. Az ilidzsákat — tévesen! „balneatoria hypocausta" névvel jelölte, — noha hypocaustum rendszerű fűtőberendezést csak a hamamban találunk, az ilidzsák esetében ez szükségtelen is. Magukat a fürdőket „mosehészerű díszes épületek''''-nek jellemezte, de két helyen is külön nyomatékkal kiemelte azok nagyszerűségét ( „magnifiée ni ia""), noha leírása szerint akkor már nagyrészben romokban hevertek. De „a romok nagyszerűségéből és sokaságából is látszik, hogy azokat népük (a törökök — S. I.) nagyra értékelte". Markhót munkájának legfigyelemreméltóbb kitétele az, melyet a török időkből származó „híres"-nek, „ismeretes"''-nek mondott „mosehészerű" két fürdő épületével kapcsolatban tett: ,, . . . temo in loco moschearum instar, aetlifieiis omatae . . .", azaz az egyes ilidzsák 3-3 kupolás díszes épületkomplexumot képeztek. A nagy nyolcszögletű medence fölé boruló kupolás építmény mellett tehát még 2 — 2 másik, kétségtelenül kisebb — kupola fedte a helyiségeket. A török ilidzsáknak a nagy nyolcszögletű melegvizű medencét magában foglaló kupolás helyisége, az épületnek csupán a magját képezte. Szükség volt azonban még egyéb helyiségekre is, amelyek a ruházat elhelyezésére, pihenésre, szőrtelenítésre, maszírozásra, a rituális mosakodás elvégzésére voltak hivatottak. 71 Ezekre a helyiségekre vonatkoznak Markhót kitételei. 09 Dombi Sámuel i. m., 13. I. 7U Heves és Borsod vármegyék közötti határt általában az Eger patak képezte. A melegvizű források körzetében pedig a folyócska keleti ága. 71 Fejes Mihály: Az egri fürdők orvosi, s helyleírási tekintetben. Eger. 1839. 72 Dombi Sámuel i. m., 14. I. 73 Markhót Ferenc i. m. 74 Kari Klinghardt i. m., 76. I. 132
