Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)
ARNAUT PASA ILIDZSÁJÁNAK MEDENCE-HELYISÉGE A fürdőépület legfontosabb, lényegi része: a melegvizű medencét magában foglaló helyiség, ma is világosan felismerhető a sokszorosan átépített s bővített gyógyfürdő épületének magjában. Az egykori török fürdő fennmaradt főhelyisége egy ll,5x 11,5 méteres négyzetes alapú és 1,05 méter falvastagságú építmény formáját mutatja, melyben a nyolcszögletű medencét magában foglaló helyiség oldalfalai 4,70 méter hosszúak. Maga a nyolcszögletű fürdőmedence eredetileg kisebb volt, mert körülötte egy keskeny „járda" futott körbe, amelyet csak 1929-ben bontottak el s ezáltal ,,a medencét a falakig vitték ki, nagyobbítás céljából". 75 A nyolcszögletű medencét magában foglaló helyiség diagonális oldalfalai, a négyzet sarkainak megfelelően, ma nem egységes kialakításúak : a két déli fal teljesen zárt és az így nyert 1 — 1 kis háromszög alapú helyiség (ma átalakítottan zuhanyozó és WC) kívülről közelíthető meg. A két északi falban 1 — 1 háromszög alapú kis fülke foglal helyet. Arnaut pasa ilidzsájában a nagy fürdőmedencét nem övezték oszlopok, — mint például a budai ,,zöld oszlopos fürdő"-ben (ma: Rác fürdő). 76 A fürdő a magyarországi oszmán-török fürdőépítészet egyszerűbb ilidzsa alaptípusát látszik képviselni. 77 A négyzetes alaprajz sarkainak megfelelően diagonális oldalfalakban fülkék voltak kialakítva, melyek még valamelyes formában a XIX. század 20-as éveiben is megvoltak. 78 E fülkék — törökországi példák alapján, — pihenés, maszírozás, rituális mosakodás céljait szolgálták. A medencét magában foglaló fő-helyiség legközelebbi analógiáját, — építőművészetileg természetesen összehasonlíthatatlanul magasabb szinten, — a törökországi burszai Jeni-kaplidzsánál láthatjuk, hol a nyolcszögletű fürdőhelyiség diagonális oldalain, a négyzetes alap sarkainak megfelelően, kis háromszögalapú fülkék foglalnak helyet, — mosdó- és maszírozó-, illetve pihenőhelyül szolgálván. 79 A helyiség fölé ma boruló lapos, nyomott boltozat, — mint majd később látni fogjuk, — Pyrker László érsek idejében, 1829 —30-ban épült. A padlástérben, a korábbi falcsonkok máig is megvannak, amelyeket megvizsgáltam. A felületes megfigyelés során, — tekintve, hogy a behatóbb vizsgálat nem volt lehetséges, — sikerült megtalálni az eredeti boltváll magasságát, sőt a padlástérben helyezkedő falcsonkon még jellegzetes török tégla is maradt fenn a boltozat kiindulási helyén. Ezen jelek alapján megállapítható, hogy a fürdőhelyiség oldalfalai eredetileg mintegy 1 méterrel magasabbak voltaki így tehát, egy, a mainál jelentősen impozánsabb, levegősebb helyiség fölé borult a 11,40 méter átmérőjű kupola. Az említett boltváll vonala alatt több helyen sikerült megtalálnom egy hajdan körbefutó, vakolatból álló vállpárkány maradványait is, mely azonban a XVIII. század építkezéseinek korszakából, 80 a helyiség belső helyreállításából származhat. 75 EÁL. Egri Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat iratai. A Városi Gyógyfürdő Rt. 1929. január 10-én kelt jelentése Eger város polgármesteréhez. 70 Dr. Kunszt János: A Rudas gyógyfürdő monográfiája. Budapest. 1947. 15. 1. és 4., 18., 19., 21., 22., 23., 30., 31., 32. ábrák. — Karácson Imre i. m. — Medriczky Andor: Budapest fürdői. Budapest. 1942., 22—23. 1. 77 Gerő Győző: A törökkori Király fürdő. Budapest régiségei. XVIII. kötet. Budapest, 1958., 587. 1. és 595. lapon all. ábra. 78 A fürdő 1829—30. évi bővítési—átépítés^ munkáinak számadásai között: „ . . . a nyolcszegletben lévő árnyékszékek boltozattya . . ." EÁL. Egri Érseki Gazdasági Levéltár (továbbiakban: EÉGL) 1497. raktári számú csomagban Nro. 21. 7 ' J Kari Klinghardt i. m., 75. és 57—59. 1. 80 A padlástéri falcsonokról leválasztott vakolatpárkánydarabok vizsgálatát Kozák Károly az Országos Műemléki Felügyelőség régésze végezte, amely szívességéért ez úton is köszönetet mondok. 133
