Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)

elhelyezése csupán pontatlanságnak tulajdonítható. A mai versenyuszodának nyugati, mélyvízű része képezte a török ilidzsa mellett elterült tavacskát.

ra Az attól keletre ma meglévő medenceszakaszt csak az uszoda 1925. évi kiépítése során létesítették. A törököknek ez az ilidzsája tehát kisebb volt az Arnaut pasa által építtetettnél, hiszen ezt bizonyítja XVIII. és XIX. századi elnevezése („Balneum Minus") az Arnautféle „Balneum Maius^-szal szemben. Ez a hévvízű fürdő a mai versenyuszoda keleti fekvésű sekély medenceszakasza, illetve a mellette álló gondnoki lakóház, vagy pedig a kabinház keleti vége helyén állott. Lényegesnek látszik az a megállapítás is, hogy az 1687-ből származó ismeretlen olasz mester rézkarca,

59 amely Eger városának térképszerű ábrázolása, meglehetősen pontos helyen, de külön megjelölés nélkül tünteti fel az említett kisebb ilidzsát, — egy kicsiny kockaformájú épület képébenl Feltűnően pontos ennek az épületnek a rajzon való topográfiai elhelyezése. A kisebb ilidzsa építési idejét, levéltári adatok hiányában, nem lehetett megállapítani. Feltehető azonban, hogy mivel nem szerepel az 1617-beli Houfnagel rajzon, Arnaut pasa ilidzsája szomszédságában, — csak az után, második fürdőnek létesült, az 1610-es esztendőket követő időben. Okleveles adat bizonyítja, hogy „Kora Musztafa IV. Murád alatt fürdőket építtetett Egerben..."

4

™ Kara Musztafáról pedig tudjuk, hogy a XVII. század második negyedében volt egri pasa, — de hogy melyik fürdő létesítése fűződik nevéhez, még teljességgel bizonytalan. Elvia Cselebi leírásából ismerve azonban az egri fürdők számát, — valószínűnek látszik, hogy a kisebb ilidzsa és a két hamam közül kerültek ki Kara Musztafa fürdői. A két török ilidzsa topográfiai viszonyának tisztázása csak az Eger patak, melegforrások körzetében való ágainak, a jelenlegitől eltérő volta megállapítása kapcsán vált lehetségessé. A hajdani patakmeder nyomvonalának megállapítása azért volt jelentős a hévvízek kutatása kapcsán, mivei a XVII. és XVIII. századból származó német és olasz vedutákon a fürdőépület elhelyezése meglehetősen ellentmondásos: a különböző rajzok ugyanis hol a patak jobb, hol pedig bal partján ábrázolják. A mai szerzők és kutatók általában az Eger patak kanyargós folyásának tulajdonítják — joggal, a középkori mesterek pontatlanságát."

1 A helyzet az volt, hogy a kisebb ilidzsa tavától mintegy 100—120 méternyire ÉENy-ra a patak villásan ketté ágazott. A nyugati, a ma is meglévő patakág mellett volt egy keleti ág is, mely a városfalon átfutó, az elágazás előtti rövid patakszakasz irányát követte. A két ág a fürdők körzetében mintegy 100—120 méternyire folyt egymástól. Ezt a helyzetet jól tükrözi néhány XVIII. s XIX. századi térkép.

62 58 Eger megyei város telekkönyvi térképe. 5a Lásd 47. alatti jegyzetet. eu Hammer Purgstall: Geschichte des Osmanischen Reichs. Pest. 1828. V. kötet. 332. 1. í!l Gero Gyözö i. т., 2. I. ß2 Neuwirth Vince első éves joghallgató 1800-ban készített térképe, melyet az 1930-as években Eger város mérnöki ügyosztályán őrizték, — ma azonban a Dobó István Vármúzeum térképtárában található. Közlik: Barcsay—

Amant Zoltán i. т., I. kötet. XXXI. J. 61. ábra és II. kötet, 18. I. 94. szám, — valamint dr. Mészáros Ervin i. т., 24—25. 1. közötti térképmelléklete. A térkép azonos az Országos Levéltár 1964. évi kiállításán bemutatott és az OL. tulajdonát képező térképpel. — EÁL. Térképtár K. 9. Planum situationis loci ubi penes Cataracta erigenda sit. Évszám nélkül, dr. Soós Imre levéltári igazgató szerint Liczner János megyei mérnök készítette az 1790-es években. — EÁL. Térképtár. T. Nr. 195. Delineatio horti . . . 128