Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)
A Houfnagel-féle rajz az 1617. előtti egyik közeli év helyzetét rögzítette, viszont okleveles forrásból 5 ' 2 megállapítottam, hogy Ali pasa 1609. nyarán még az egri pasalik ura volt, utóda 1610. nyarán került Egerbe. Tehát Arnaut pasának tulajdoníthatjuk az egyik, — magjában ma is meglévő — ilidzsa építtetését, melyet tehát 1610 után és 1617 előtt emeltek.™ A törökök egyik hévvízü fürdője tehát minden kétségen felül, az egykori, — minden bizonnyal — már elavult s a mohamedánok magasfokú és az európaitól merőben eltérő fürdőkultúrájára nem alkalmas reneszánszkori fürdőháznak megfelelően épült fel, hisz láthatták és tapasztalhatták a mohamedánok, hogy a thermálforrások vize és a hely elsőrendűen alkalmas fürdő létesítésére. Budán is a török fürdők jelentős része, mar korábban fennállott melegvizű fürdőknek megfelelően létesült. Balogh György kis munkájában tévedett, amikor az Arnaut pasa által létesített fürdőnek, a Valide Szultána hamamot tulajdonította. 51 Viszont Gerő Győző megállapítása, hogy ,, . . . nagy annak a valószínűsége, hogy mindkét épület (a Valide Szultána hamam és a nagy ilidzsa — S. I.) Arnaut pasa létesítménye volt", 55 pillanatnyilag csak részben bizonyítható: Gerő is helyes úton haladva, Arnautnak tulajdonította a nagy hévvvízű fürdőt, — viszont a feltételezésen túlmenően, semminemű adat, vagy logikus következtetés nem igazolja azt, hogy a Valide Szultána gőzfürdő létesítésében része lett volna. Hiszen az említett emléktábla is csupán egy fürdő építésével hozta Arnaut pasát kapcsolatba. Jelentősen nehezebb volt az Evlia Cselebitől említett másik, eddig teljességgel ismeretlen hévvízű fürdő „megtalálása", illetve a fürdő topográfiai elhelyezésének megoldása, tisztázása. A levéltári kutatás azonban eredményre vezetett. Egy 1823-ban készült térkép 56 a már leírt Arnaut-féle ilidzsa, a „Balneum Maius"\ a nagyobb fürdő közelében, a mai versenyuszodának megfelelően, a kis melegvizű tavacska mellett, attól keletre, egy, a négyzettől kevéssé eltérő téglalap alapú épületet tüntet fel: „Balneum Minus", kisebb fürdő megjelöléssel. Egy másik XIX. századi térkép 57 az említett forrás tava mellett, attól délre ugyancsak jelzi az épületet : „Bischöfliches Quellen Wasser" megjelöléssel. A fürdőháznak a két térképen való kissé eltérő 52 Ali egri pasa levele 1609. június 19-i kelettel és Mágocsi Ferenc 1610. szeptember 28-án kelt leveje az Alit követő új egri pasához. Eredeti példány: Gyulafehérvári Könyvtár. Közli: Szilády Áron és Szilágyi Sándor: Török—magyarkori emlékek. 111. kötet. Pest. 1868. 105—106. 1. 53 A törökök tehát a városnak 1596-bani birtokbavétele után mihamar igyekeztek természetszerüsn saját igényüknek, ízlésüknek, vallási előírásaiknak és szokásaiknak megfelelően berendezkedni Egerben. Ezt így követelte meg a város rangja: pasalik székhelye lett. A mohamedán török élet egyik szükségszerű velejárója volt a fürdő, illetve fürdők létesítése. A török hódoltság fürdőviszonyainak egyik ismerője, Petrycy Ince krakkói egyetemi tanár, egy balneológiai munkájában azt írta, hogy a törökök, akik a keresztény kultúra alkotásait különben pusztulni hagyták, pusztították, a gyógyforrásokat nem hanyagolták el, hanem a legnemesebb anyagból, ha más nem volt, a keresztény templomok kőfalaiból és márványából fürdőket építettek. (Petrycy Vince: О wodach Druzbaku y Leckowey. 1635.) A magyarországi török hódoltság területén a fürdők építésének jelentőségét bizonyítja egyébként I. Szulejmán török szultán egy rendelete, 1564-ből: ,, . . . Tolna városában a mohamedánok annyira megsokasodtak, hogy a jövő-menők számára szállóház van s fürdőre szükség van. Parancsolom tehát nézz utána s ... az említett városban . . . egy fürdőt építtess . . ." (Karácson Imre: Török—magyar oklevéltár. (1533—1789.) Budapest. 1914. 47. számú oklevél.) 54 Balogh György—Zétényi Endre i. m., 31. 1. 55 Gerő Győző i. m., 2—3. 1. 511 EÁL. Térképtár. T. Nro. 195. Delineatio horti et allodium fundorum archiepiscopatus Asriensis. Készítette: Michael Siskovits geometra archiepiscopalis. 1823. június 6. 57 EÁL. Térképtár. K. Nro. 11. Készítette: Sartory József. 127
