Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén

Carya ventricosa (S t r n b g.) A. Br. — Igen rossz megtartású terméslenyomat (12765) a Vécsey-völgyből. Kocsány a 3 mm hosszban van meg. A termés maga tojásdad-elliptikus, 2,2 cm hosszú, 1,2 cm átmérővel, ahol nincs lekoptatva, hosszanti barázdákkal. Alapja lekerekített, csúcsa röviden kihegyezett. Согуя-termésnek tekintjük, nincs azonban kizárva, hogy Cephalotaxus-ma.gró\ van szó, mert azzal is megegyezik. Engelhardtia brongniarti Sap. — Egy szárnyastermés N о szvaj-Hercegold álról (12653). A szárny háromhasábú, a hasábok szálasak. A középső hasáb 3,6 cm hosszú és 5 mm széles. A lenyomaton a középső hasábon kívül csak az egyik oldalhasáb van meg teljes egészében, a másik csonka. Myrica longifolia U n g. — A Vécsey-völgyből két idetartozó levéllenyomatunk van. Az egyik (12757) csaknem hibátlanul van meg, de igen rossz megtartású. Nagyon keskeny, szálas, kiegészítve 9 cm hosszú és 7 mm széles. Erezete elmosódott és így inkább csak a lépcsőzetes fogazottság alapján soroljuk ebbe a fajba. A másik példánynak (12737) csak az alsó része van meg. Sapotaceae sp. folium — (П. t. 2) -- Noszvaj, Hercegoldal (12660). Igen kis, visszás-lándzsás, a csúcsán lekerekített, vállán hosszan keskenyedő levél. Hossza 2,3 cm, szélessége a felső harmadban 7 mm. Válla sérült. Teljesen épszélü. A főér erős, egyenes, az oldalerek alig vehetők ki. Annyi látható, hogy kb. 45°-os szögben indulnak ki, mégpedig meglehetősen eltérő távolságokban, zegzugosak és a levél szélétől nagyobb távolságra szabálytalan ívben visszafordulnak és a szomszédos érrel egyesülnek, emellett azonban egyes ágakat bocsátanak a levél széle felé, amelyek azután elenyésznek. A levél alakban és erezetben igen hasonlít az észak-amerikai Bumelia tenax W i 1 1 d. leveléhez, csak kisebb. Még nagyobb a hasonlóság a marokkói Argania sideroxylon R о e m. et Schult, leveleivel alakban, erezetben és nagyságban egyaránt. A közeli rokonság nagyon valószínű. A levél örökzöld volt. Sapotaceae sp. fructus vei semen — (IL t. 3,4) — Noszvaj-Nagyimány, 13736. Kőbél, amely egy termés, illetve inkább mag helyét tölti ki, annak alakját minden összenyomódás nélkül megörökítve. "Négy termőlevélből alakult magházról, vagy inkább talán négy mag összenövéséből alakult képződményről lehet szó, mert a kőbél gyengén négyszögletű. Orsóalakú, 1,7 cm hosszú és legnagyobb átmérője 9 mm. Felülete sima. A kőbél nagyságban és alakban tökéletesen megegyezik az Argania sideroxylon R о e m. et Schult, összenőtt magjával. Ennek a fának a termése olajtartalmú bogyó, igen nagy magokkal. A bogyóban 2—4 mag van, amelyek tökéletesen összenőnek. Sajnos, a kőbél további részleteket nem tár fel előttünk. Miután itt az Argania, vagy egy nagyon közelálló fosszilis nemzetség jelenléte e középső-oligocén flórában igen valószínűvé van téve, mégpedig egyrészt levéllenyomat, másrészt magkőbél alakjában, röviden foglalkoznunk kell az Argania szisztematikájával és ökológiájával, valamint elterjedésével. Az Argania a Sapotaceae család monotipikus nemzetsége, mely rendszertanilag elég közel áll a hozzá elterjedés szerint is legközelebb álló Sideroxylon nemzetséghez, melynek egyik faja a Kanári szigeteken honos. Az Argania sideroxylon R о e m. et Schult. Marokkóban endemikus, illetve újabban Algéria nyugati határszélén is megtalálták. Marokkóban délnyugaton kiterjedt bokorerdőket alkot, ezenkívül egy állománya északkeleti Marokkóban található. Örökzöld, alacsony növésű, girbegurba törzsű, igen szúrós fa. Elterjedésével és ökológiájával elsősorban L. Emberger foglalkozott (1925) és megállapította, hogy csak olyan helyeken fordul elő, ahol a tél folyamán esetleg leesett hó nem marad meg, hanem tüstént elolvad. Hideghatára tehát az alsó hóhatárral esik egybe. Hőmérsékleti igényével teljesen beleillik a mi középső-oligocén flóránkba. 12