Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén
2. ábra— fig. 2. Castanopsis sp. Eger Vécsey-völgy, No. 12741. A hercegoldali példány visszás-tojásdad, kiegészítve 10— 11 cm hosszú és 3,8 cm széles. A legnagyobb nagyimányi levél kiegészítve 8 cm hosszú lehetett és 2,5 cm széles. Castanopsis sp. — (2. ábra) — A Vécsey-völgyből egy kis levéltöredékünk van, amely a Castanopsis-nemzetség jellemvonásait viseli magán, különösen a levél fogazottságában és oldalerezetében, de nem osztható be a C. furcinervis (Ross m.) К r. et W 1 d. alakkörébe. A levél (12741) erezete és széle igen jól kivehető'. A levél széle élesen fűrészes. Az elsőrendű oldalerek egyenesek és a fűrészfogakba futnak ki. Sűrűbbek és egyenesebbek, mint az előző faj erei és a fogba való kifutásuk előtt nem ágaznak el, sőt irányukat sem változtatják. Castanopsis sp. fructus — (II. t. 1.) — Az anyag egyik legérdekesebb maradványa, mely Noszvaj-Nagyimányról származik (13737). Terméslenyomat, amely a makk alapi részét mutatja. A makk alapi, a kupaccsal eredetileg összefüggő része kisebb átmérőjű, mint maga a makk. A makk az alapi rész felett gesztenyeszerűen kiszélesedik. Az alapi rész elliptikus, 9 mm-es nagyobb és 7,5 mm kisebb átmérővel. Felette a makk mintegy 2 cm-re szélesedhetett ki, amiből még 16 mm látszik a lenyomaton. A makk vastagsága szélességénél valamivel kisebb volt, tehát kissé lapított, inkább gesztenye-, mint tölgymakkalakú. A makk csúcsa ismeretlen, de mint a Castanopsis-таккок általában, kihegyezett csúcsú lehetetett. A ma élő Castanopsisfajok makkja általában kisebb. Mégis pl. a C. blumeana (К о r t h.) R e h d. makkja, 2 cm, а C. concolor R e h d. et W i 1 s. makkja 2,5—3 cm átmérőjű. Az alapi rész a lenyomatunkon homorú. A Castanopsis-fajokon általában lapos, de pl. a már említett С. blumeana (Kort h.) Rehd. makkjának alapi része homorú. Miután a nagyimányi lelőhelyről több Castanopsis furcinervis (Ross m.) К г. et W 1 d. levéllenyomat került elő, közelfekvő az a gondolat, hogy ennek a fajnak a makkjáról van szó. Ennek bizonyos mértékben ellene szól az a körülmény, hogy ezen a lenyomaton kívül hazánkból ezideig még egyetlenegy további Castanopsis-makklenyomat vált ismeretessé, mégpedig Kisegedről, ahol ugyancsak a Castanopsislevelek zöme С furcinervis (R о s s m.) К r. et W 1 d.-levél. Ez a makklenyomat azonban meglehetősen eltérő alakú (Andreánszky, ined.) és nem valószínű, hogy a nagyimányi makkal egy és ugyanazon fajhoz tartozzék. Érdekes, hogy a roppant mennyiségű Cűsta/wpsw-levéllenyomattal szemben, amelyeket a hazai oligocénból ismerünk, egyelőre csak két makklenyomatunk van, kupacslenyomat pedig egylőre még egyáltalában nem került elő. Egyúttal hiányzik minden adat Castanopsis fatörzsről. Castanopsis-pollent sem közöltek, de főképpen az eocénből sok Castanea-pollent. Valószínű, hogy ez a pollen a Castanopsis nemzetségre vonatkozik. Dryophyllum sp. — Néhány maradvány erre a problematikus gyűjtőnemzetségre utal. Igen keskeny, szálas, levelek, melyek vagy egészen épszélűek, vagy egészen sekélyen és ritkán fogasak. Az oldalerek nagyobb szögben indulnak ki, azután előrehajlanak, nem párhuzamosak, kiindulási szögük és távolságuk is különböző, tehát az erezet erősen szabálytalan. Főképpen ebben a szabálytalan erezetben különböznek a Dryophyllum-lQveÍQk egyrészt a Castanopsis, másrészt a Quercus-\Q\'c\ok\ő\. DryophyllumAeweleket bőségesen ismerünk a kisegedi és a budakörnyéki alsóoligocén rétegekből. A Wind-gyári rétegekből Dryophyllum-levelek ezideig nem kerültek elő. A Vécsey-völgyből származó lenyomatok tehát hazai viszonylatban a legfiatalabbak, amelyek ennek a nemzetségnek az előfordulását bizonyítják. II
