Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén

különbségnek vehető' az, hogy a Wind-gyári levelek hosszukhoz képest valamivel szélesebbek, mint a kisegediek, ami éghajlati okoknak tudható be. A Vécsey-völgyi levelek e tekintetben a kettő közt állnak. Neolitsea cf. intermedia M e г г. — (1. t. 3) — Ilyen megjelöléssel ismertettünk leveleket a Wind-gyári alsó rétegekből (Andreánszky, 1965). A Kisegedről és a budakörnyéki alsó-oligocén flórákból ezt a levéltípust még nem sikerült kimutatni. A Vécsey-völgyből három töredék áll rendelkezésünkre, az egyik ellennyomattal. Ez utóbbinak (12723) az alsó része van meg a nyéllel. A másik kettőnek (12752 és 12735) a középső része. A levél az előbb ismertetett L. cf. laeta (W all.) В e n t h. et H о о к. f.-nél valamivel kisebb és keskenyebb, erezete pedig sűrűbb. A levélnyél 1,2 cm hosszú, inkább vékony. A lemez 10—11 cm hosszú lehetett, ékvállú, valamivel a közepe felett 2,5 cm széles, teljesen épszélű, bőrnemű, örökzöld. A legalsó oldalérpár hegyesebb szögben (25—30°) indul ki, mint a középsők (35—45°). A felsők kiindulási szöge ismeretlen. Az oldalerek a levél erős állománya miatt csak gyengén látszanak. Legjobban a 12752 számú maradványon jutnak érvényre. Ez a lenyomat bizonyos mértékben emlékeztet a kisegedi flórákban gyakori Quercus apocynophyllum E t t.-ra, azonban attól jól megkülönböztethető azáltal, hogy a tölgyfajon az összes oldalér párhuzamosan és egyforma szögben indul ki, míg a Vécsey-völgyi lenyomaton az alsó érpár lényegesen hegyesebb szögben, mint a felsők. Ez utóbbi (12752 számú) levél kiegészítve 6,5 — 7 cm hosszú és középen csak 1,5 cm széles. Az oldalerek száma 9—10 pár. A lenyomatok teljesen megegyeznek a Wind-gyári rétegekből előkerült és ilyen néven ismertetett levelekkel. Lauraceae sp. — Két levéllenyomat a Vécsey-völgyből. Ezeknek a Lauraceae családba való tartozóságára erezetük mutat. A két előbb ismertetett levéltípusnál sokkal keskenyebbek. Az egyik lenyomat (12720) teljes, csak a nyele hiányzik, 6 cm hosszú és 8 mm széles, keskeny szálas-lándzsás, két vége felé egyformán keskenyedik. A főér erős. A legalsó oldalérpár úgyszólván teljesen átellenes és a többinél valamivel erősebb. A többi oldalér csak nehezen vehető ki, az alsóknál valamivel nagyobb szögben indulnak ki. Közepesen sűrűk. Az ilyen erezet a Lauraceae családban igen gyakori. Keskeny és ilyenféle erezetű levelek azok, amelyek az irodalomban Laurus primigenia U n g. néven szerepelnek. Ilyen leveleket a Wind-gyári középső és alsó rétegekből is sikerült kimutatni (Andreánszky, 1965). A Vécsey-völgyi leveleket rendkívüli keskenységük miatt mégsem azonosíthatjuk ezzel a fajjal. Ahhoz azonban, hogy új fajként írjuk le, a rendelkezésre álló anyag nem elegendő, illetve gyenge megtartású. Cinnamomum scheuchzeri Heer és C. lanceolatum (U n g.) Heer. — Mindkét levélalak képviselve van az anyagban, noha a Cinnamomum-levelek nem mondhatók különösképpen gyakoriaknak. Legtöbb van a Hercegoldalról, azután a Vécsey-völgyből. A nagyimányi csekély számú maradvány közt Cinnamomum levéllenyomat nincs. Castanopsis furcinervis (Ross m.) Kr. et W 1 d. — (I. t. 5) —- A gyakoribb maradványok egyike és ez a körülmény közel hozza ezeket a flórákat a kisegedihez és a budakörnyéki alsó-oligocén flórákhoz. A maradványokban azonban az az eléggé lényeges különbség van, hogy a most ismertetendő maradványok meglehetősen apró levelektől származnak, amelyek lényegesen kisebbek, mint a kisegediek általában. A lenyomatok erősen töredékesek és rossz megtartásúak, úgyhogy a legtöbbön nem lehet észlelni a C. furcinervis (Ross m.) К r. et W 1 d. legfontosabb sajátságait. Legnagyobb és legjobb megtartású a Noszvaj-Hercegoldalról származó példány. A nagyimányi példányok igen rövidek, a Vécsey-völgyből származók pedig keskenyek. Mégis azon a véleményen vagyunk, hogy mind ehhez a nagyon elterjedt és változékony fajhoz tartozik. 10