Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén

van a Vécsey-völgyből egy további ágcsúcs, amelyről azonban a tűk már lehullottak és csak a ripacsok vannak meg. Itt is valószínűleg ugyanarról a Ршг/j-fajról van szó. Érdekes, hogy a kisegedi flórából csak három- és öttűs Pmws-fajokat ismerünk. Ezzel szemben a Wind-gyári rétegekben ismét vannak kéttűs Pwws-csokrok. A hercegoldali tűcsokron a hüvely is látszik, a tűk a hüvellyel együtt 7,6 cm hosszúak, inkább vékonyak, csak У

4 mm vastagok. Mindenesetre egy Diploxylon Pinus-fajró] van szó, amely azonban közelebbről nem határozható meg. Anonaceaephyllum budense Andreánszky, in Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 9. 1963, 232, Taf. LI.- (I. t. 2) A faj holotípusa a csillaghegyi alsó-oligocén rétegekből származik, ezenkívül azonban Kisegedről is előkerültek megfelelő lenyomatok (Andreánszky ined.). Ez a lenyomat, amely ellennyomatával van meg, egyike a Hercegoldal legjobb megtartású maradványainak (12657). Kétségen kívül áll, hogy a csillaghegyivel azonos fajhoz tartozik, csak egy gondolattal kisebb. A levél rövidnyelű. Miután itt a levélnyél egész hosszában megvan és 3 mm-t tesz ki, így a faj levele rövidnyelű volt. A lemez 4,5 cm hosszú (csúcsán kissé sérült). 1,7 cm széles, szálas-hosszúkás, 9 pár oldalérrel, melyek igen jól látszanak. A harmadrendű erezet nem olyan jó megtartású, mint a holotípuson. Sassafras primigenium Sap. Ét. 43; FI. foss. d. trav. anc. de Sézanne, 1868, 78, tab. VIII. 9, 10. - Csekély töredék Noszvaj Nagyimányról (13735). Csak annyi vehető ki, hogy a levél főeréből a levél válla felett az egyik oldalra egy erős oldalér indul ki. Ez utóbbiból mindkét oldalon indulnak ki vékonyabb ágak, tehát a levél legalább kéthasábú volt. Miután a főérből a másik oldalon egyáltalában nem látható egy erősebb ér kiindulása, így a levél tényleg csak kéthasábú lehetett. Sassafras-\e\ eleket a hazai harmad időszakból több helyről ismerünk, amelyek különböző fajokhoz tartoznak. Ilyen a S. tenuilobatum Andreánszky Kisegedről, melynek a hasábjai rendkívül keskenyek. A Wind-gyári rétegekből ismerjük a Daplmogene (Sassafras) lobata S a p.-t, a szarmatából a S. ferretianum Mass. et Sea r.-t, mely utóbbi gyakran osztatlan levelű s ha háromhasábú is, a középső hasáb tojásdad. így egyikket sem tudjuk a nagyimányi maradványt azonosítani. Leginkább a S. primigenium Sap. leírása és ábrája illik rá. Litsea cf. laeta (Wall.) В e n t h. et Hook. f. — (I. t. 4) — Egyetlen levéltöredék a Vécsey-völgyből ellennyomattal (12724). Középnagyságú levél, mely valószínűleg lándzsás volt. Felső része hiányzik. Különben sem kifogástalan megtartású. A nyél 1 — 1,2 cm hosszú, közepesen erős. A főér vastag. Az oldalerek kb. mind egyforma szögben indulnak ki (40—50°) és eléggé erősek. Miután a levél körvonalai élesek, bőrnemű állományú, feltétlenül örökzöld levélről van szó. Az oldalerek száma 7 (8) pár lehetett. A lemez hossza kiegészítve 10—11 cm, szélessége 3,4 cm. Megfelelő levéltípust lehetett kimutatni a Wind-gyári alsó és középső rétegekből, valamint Kisegedről is. A három helyről származó lenyomatok egymással tökéletesen megegyeznek, így egy fajhoz való tartozóságuk bizonyosnak vehető. Egészen csekély 1. ábra fig. 1. Pinussp. Noszvaj Hercegoldal, No. 12670. 9