Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kovács Attila: Az észak-hevesi juhászat építményei

Az uradalmi juhászat sajátos építménye volt a paraszti juhtartásban teljesen ismeretlen sajtház. Csak újabban hívták így, eredetileg kolyibának nevezték. Rendszerint az akol — vagy a bacsoház — mellé építették. Nagyban hasonlított a szlovák ko/ibához, amiről Pechány A. az alábbiakat írja: ,, . . . fényű gerendákból épült, deszkával vagy zsindellyel födött szegényes viskó. Ez rendszeresen két egymásba nyíló részbó'l áll: az elsőrészben áll a tűzhely, ott lógnak a juhászok zsíros ruhái, s a polczokon állanak a szükséges faedények, a hátsó rész kamarául szolgál, hová a juhászgazda (számadó juhász, baca) a kész sajtot, vajat teszi el s hová csak neki szabad belépnie".

30 Az észak-hevesi kolyiba talpfákra épült, (12. с rajz) raváso/t falú, szarufás tetőszerkezetű, fasindel\t\ vagy zsúffal (szalmával) fedett építmény volt. (12. b. rajz.) A durván faragott ravások (faldeszkák) között két-három ujjnyi réseket hagytak, hogy minél szellősebb legyen. A réseket a faldeszkák közé helyezett fadarabokkal (pocok, pockok) biztosították. ( 12. e. rajz.) A két osztatú kolyiba alapterülete kb. 4x7 méter, az egy osztatúé kb. 4x4 méter volt. (12. 1. rajz.) Előbbi esetében a belső rejtek — a komra — kizárólag a sajt tárolására szolgált, míg a külsőben a tej feldolgozásának műveleteit végezték. Az egy rejteke sajtházban az ajtóval szemben fekvő falra polcokat erősítettek. Ezeken tartották a sajtot, a fejőedényt, az ótót, a szűrőkét, a zsendieés kanalat, stb. Az ajtó melletti sarokban a tűzhely kapott helyet. Ezt a kociknak nevezett szabadtűzhelyet a földes padlóhoz viszonyítva kb. 30—40 cm-re megemelték és agyaggal letapasztották. A kolyiba deszkafalát kb. 150 cm magasságig ugyancsak megtapasztották a tűzhely szomszédságában, hogy a tűztől megóvják. (12. 3. rajz.) A kocikon szabadon égő tűz fölé a gerendáról csöngű vasláncra rézüstöt akasztottak. Ebben forralták a zsendicét. A tűzhelyhez egyéb eszközök is járultak. A kisebb üstöket, bográcsokat, szolgafára helyzeték. A bacsoné a kocikon sütöttfőzött vasháromlábakra tett edényekben. Amikor a családja számára akart főzni, leemelte az üstöt a vasláncról és egy vasháromlábra cserépfazekat tett a helyébe a tűz fölé. A különböző méretű cserépedényekhez tartozott egy-egy vasláb is. Összesen három-négy darab állt rendelkezésre. A füst szabadon áramlott ki a fal és a tető nyílásain. Ablaka nem volt a kolyibának, csak a réseken keresztül kapott fényt is. Padlással sem mind rendelkezett. A juhászok, juhásznék ragaszkodtak a füstös ko/yibához, mert a benne tárolt sajt a füsttől kellemes ízt kapott. Csak a harmincas évek elején szorult ki az uradalmi juhászat építményei közül a tejgazdálkodás eme jellegzetes építménye.

31 A területünkkel szomszédos borsodi és gömöri barkó vidéken szintén előfordult a fenti típusú sajtház,

32 más palóc területről azonban eddig nem írták le. Az önállósult juhász tanyája kezdetben nem különbözött az ismertetett tanya típustól. Ahogy azonban a juhász fokozatosan áttért a földművelésre, átszervezte a gazdaságát. Ló- és marhaistállót, hambárt (búzamagtár), kocsiszínt, csűrt épített. A tehetősebbje juhászt fogadott a nyája mellé és a régi lakóházát annak engedte át. A maga számára új házat épített. Fiai újabb lakóépületeket, gazdasági építményeket emeltek a tanyán. A birtok egyre gyarapodott és a felnőtt fiúk külön haj alatt (fedél alatt) és külön kenyéren ugyan, de a tanyán maradtak. Azok a juhásztanyák, amelyeken nem földműves juhászok laktak, a juhászat hanyatlásával lassan felszámolódtak s ma már csak dűlőnevekben él emlékük. Számos megszüntetett, lebontott tanyáról ;!ü Pechány A.: A felső-magyarországi tótok. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben, Magyarország V., 417. 111 A sajtházat Konter József balatoni származású juhász elbeszélése alapján rekonstruáltuk. M Kovács A.: A keleti-palócok (barkók) juhászata. (Kézirat) Debreceni Néprajzi Intézet Kézirattára, Itsz. 756., 64. 378