Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

ember, aki ,,onnat halt ki", egész életét ott töltötte. Le sem vetkőztek éjszakára és minthogy meleg volt az istállóban, csak valami pokróc félét borítottak magukra takarónak. A makiáriaknak ezt a hagyományos szokását, mely a férfiak munkájának és időtöltésének színhelyét az istállóba, illetve a lábasjószág mellé helyezi, joggal tarthatjuk a régi, ólaskertekhez kötött életmód maradványának. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az építő hagyomány, a paraszti építészet tárgyalása kevésbé hangsúlyos része dolgozatunknak. Ennek oka abban rejlik, hogy a fejlődés vonala, korszakai megfelelő történeti forrásanyag és tárgyi emlékek hiányában nem rajzolhatok világosan meg. A paraszti építményekre vonatkozó kéziratos, vagy nyomtatott forrás nem jelentős, a jelenleg tanulmányozható építmények közül pedig kevés azok száma, melyeknek kora teljes hitelességgel megállapítható. Egyetlen évszámos mestergerendát találtunk csak (Gárdonyi G. u. 17. sz.), de ez az évszám sem datál, mert a mellette álló, 1890-es évszámú épülettel szembeötlő hasonlósága miatt a ház mai formáját későbbi átépítésnek kell tartanunk. Nehezíti az épületek kormeghatározását az is, hogy a gyakori birtokoscsere miatt azok építésének idejére megbízható hagyomány a legtöbb esetben nincs. Ebből következik, hogy az épületeken tett megfigyelések mellett erősen támaszkodnunk kellett a falu egészére vonatkozó szájhagyományra is. A polgári hatásra újabban emelt épületek vizsgálatára jelen tanulmányunk nem terjed ki. Bakó Ferenc DIE SIEDLUNGSGESCHICHTE UND DIE VÖLKISCHEN BAUTEN DER GEMEINDE MAKLÁR Der Verfasser behandelt die Geschichte der Siedlungsform und deren Wandlungen sowie die bäuerlichen Bautraditionen, heutigen Bauten der etwa 10 km südlich von der Stadt Eger gelegenen Gemeinde Maklár im Komitat Heves. Die Grundlage seiner Methode besteht aus der folkloristischen Sammelarbeit, aus durch Beobachtung erworbenen Kenntnissen, zu deren Erklärung und Deutung er die geographischen Namen, bereits früher veröffentlichte literarische Angaben und das zugängliche Archivmaterial benützt. Maklár gehörte seit dem Mittelalter zu dem Grundbesitz des Bistums Eger, demzufolge enthält das bis auf unsere Tage bewahrte gutsherrschaftliche Archiv ein reiches einschlägiges Material. Auf die Umstände und die Zeit der Ansiedlung ist jedoch weder aus den literarischen noch aus den archivalen Angaben zu folgern. Der Name des Dorfes und eines seiner inneren Gebiete weist aber daraufhin, dass der Gründer des[ Ortes ein Volk von türkischer Herkunft, wahrscheinlich Petscheneg (ung. besenyő) war. Das Wort Maklár bedeutet die Familie oder die Abkommen des Sippenhauptes Мак während der Name des inneren Gebietes: Sari kann — laut Annahme des Verfassers — ebenfalls mit der Ansiedlungeines Volkes türkischer Rasse in Beziehung gebracht werden. Über die Siedlungsweise von Maklár ist bis zum 18. Jhd. bloss soviel mit Sicherheit feststellbar, dass es in dem 15. und 16. Jhd. aus zwei selbstständigen Dörfern bestand, die zur Zeit der Türkenfeldzüge sich vereinten, da das kleinere zerstört worden und sein Rest im grösseren verschmolzen ist. Zufolge seiner günstigen geographischen Lage wurde Maklár zur Maut und zum Marktplatz und sodann zum Marktflecken, zu einer der meistbevölkerten Ortschaften des Komitats. •327