Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

50%-a őszi, (16,6% kétszeres, 33,4% rozs) és 50%-a tavaszi vetés (zab). Ellentétben az állatállomány fent említett csökkenésével, 1764-hez viszonyítva a kaszálók területe növekszik: 936 kaszás, ami kb. 936 kishold, a korábbi 410 holddal szemben. Nem fogadható el tehát a kimutatott állatállomány csökkenés, mert egyrészt a zab, másrészt a széna intenzív termelése ennek ellenkezőjére vall. Fel kell tételezni ugyanazt, mint korábban is, hogy az állatok egy része (gulya, ménes), kimaradt az összeírásból. 1890-ben a jelenlevő polgári népesség száma 2308,

104 és az 1895-ből rendelkezésünkre álló részletes adatok szerint

105 Maklár szántóterülete tovább növekszik: nagysága 4140 kh, de a rétek, kaszálók kiterjedése 561 kh-ra kisebbedik. Először kapunk itt adatot a legelőről, mely 554 kh.

U6 A vetésterület megoszlásának részletadatait ugyan nem ismerjük, de a kaszáló területének csökkenése kisebb állatállományt feltételezne, mint az 1828. évben összeírt. Ennek ellenére a 399 nagyállat után 1895-ben 1003 db-ról ad számot a statisztika. A két adatfelvétel között eltelt 67 esztendő alatt — a határhasználat és a településmód változásának megfelelően — az állatállománynak nem növekednie, hanem csökkennie kellett volna. Nem tévedünk talán akkor, ha az 1895. évit az első hiteles, a valóságot híven tükröző felmérésnek tekintjük. Távolról sem célunk Maklár gazdaságtörténetét adni, csak annyira látjuk szükségesnek e messzire vezető, mélyebb levéltári és egyéb stúdiumot igénylő kérdés tárgyalását, amennyire a településmód alakulása ezt véleményünk szerint szükségessé teszi. Ezért csak egy XX. sz.-i adatot idézünk még: 1935-ben a szántóterület 493 kh, a rét 374 kh, a legelő 278 kh, a nagyállatok száma 1034, melyből szarvasmarha 708, ló pedig 316 db.

107 Összevetve 1935-ös adatainkat az 1895. évi felméréssel, a szántó további növekedéséről, de ugyanakkor a rét és legelő zsugorodásáról győződhetünk meg. Az állatállomány nagysága alig változik. Ez az utóbbi időmetszet már a jelenhez vezetett el bennünket, a XX. századi Makiárhoz, mely az intenzív földművelésből élő és kisebb mértékben istállózó állattartást folytató népesség keresztutcás, szalagtelkes települése. Ebben a hegyvidékire emlékeztető faluszerkezetben csak csökevényei és emlékei vannak a korábbi szálláskertes települési rendnek abból az időből, amikor az állattenyésztés a makiári nép gazdálkodásának még jelentős részét alkotta. A kétbeltelkes, szálláskertes Makiárt első ízben részletesebben az 1755. évi összeírásból ismertük meg. Valószínű, hogy ebben az időszakban a kétbeltelkesség már nincs teljes virágában, a kerteknek már csak egy része szálláskert. A lakosság egynegyede új telepes, akik nem feltétlenül vették át a település helybeli formáját, annak ellenére, hogy erre is láthattunk példát. A kertesség klasszikus korszakát még korábban kell keresnünk, de hogy mikor, adatok hiányában nem dönthetjük el. Kétségtelen az, hogy 1720-ban a gazdálkodás szerkezete sokkal inkább megfelel a kétbeltelkes faluformának, mint később bármikor. Adatainkból következően Makiáron, az általánosítás igénye nélkül, a kertes települési forma kísérőjelenségeként a vetésszerkezet összetételének azt a képletét határozhatjuk meg, melyben az állatok eltartását szolgáló tavaszi vetés a búzavetéssel 104 M. Stat. közi. Új sor. 42. k. 802. 1. los д Magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Bp. 1897. I., 286—287. 1. 106 M. Stat. Közi. Új sor. 41. k., 378 — 379. 1. A szántóterület nagyságában mutatkozó nagy különbség abból ered, hogy adataink között első ízben szerepel a püspöki, ill. érseki uradalom. 107 M. Stat. Közi. Új sor. 105. k., 478-481. 1. 317