Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

1856-i 62 kert funkciója is valószínűleg így oszlik két részre (11 : 43 = 25%), háromnegyed rész veteményes és egy negyed rész szálláskertre. A 62 kert közül 26 a Száriban terül el, tulajdonosaik a faluderék nyugati oldalán a r. k. plébániaház mellé települt gazdák csoportja, formájuk kizárólag szalagtelek. 22 kert a Szihalmi sor mellékén, ill. annak közelében fekszik, itt van az uraság és a helység közös kertje is, tulajdonosaik jórészt a Derék r. k. gazdái. 17 kert a Kis-Alvégben van, nagyobbrészt a Nagy-Alvég ref. gazdáinak tulajdonában. Ha feltételezzük, hogy a XVIII. sz. végétől 1856-ig a fejló'dés nem változtatott az ólaskerteknek a veteményes és gyümölcsöskertekhez mért 25%-os arányán, úgy ez az aránypár és a lakosság történeti rétegződése, a kissé elmosódó hagyomány mellett is azt bizonyítja, hogy az ólas, ill. szálláskertek 1856-ban a mai Kis-Alvégben, az akkori Kerti sor két oldalán helyezkedtek el. A földesúr a faluközép új telepeseit a középkori fundusokra telepíthette, melyek a térképen megrajzolt módon oszlottak lakótelkekre és kertekre a vizén túl, de a bebevándoroltak a kerteket — valamilyen ismeretlen okból — nem ólaskertek módjára használták fel. Fentebbi, a szálláskertek elhelyezésére vonatkozó megállapításunk azonban csak a XJX. sz. közepére érvényes, mert a források (ideértve a néphagyományt is) egy korábbi, ettől eltérő faluszerkezet nyomait őrzik. Mint fentebb már említettük, a hagyomány egy olyan települési rend halvány körvonalait idézi, melyben csak a mai Nagy-Alvég képezi a falut, körülötte a szálláskertekkel. Ügy véljük, a hagyomány közlése a XVIII. sz. első felére, arra az időre fogadható el, mikor még a török hódoltság alatt is kitartó, református lakosság foglalja el régi telkeit a falunak azon a részén, melyet lakóhelyül a legalkalmasabbnak tart. Elgondolkoztató azonban, hogy míg a patak nyugati partja, a későbbi Kerti sor az első térképen még beépítetlen, addig a faluderéktól keletre, a lakóházak mögött egy sor kisebb méretű házikó rajza látszik. Ez az építménycsoport a térképen ábrázolt, egyenes vonalba rendeződött formájával, mint lakóházegyüttes sehogy sem illeszthető be a faluszerkezet történeti fejlődésébe sem a hagyománnyal, sem a levéltári anyaggal megegyezően. A településnek ez a része forrásaink egybehangzó tudósítása szerint kertes terület volt, még 1856-ban itt találjuk a város kertjét is. Kellő kritikával Hazael térképét elnagyoltnak és idealizáltnak kell tartanunk, mert az építményeket egyenes vonal mellé sorakoztatja akkor is, ha azok kétségtelenül nem úgy álltak. A szépségre és szabályosságra törekvésnek tulajdoníthatjuk azt a tévedését, helytelen interpretációját is, hogy a templomtól északra, a Derék-nek nevezett falurészen két sor apró épületet jelöl, mikor itt van és feltehetően volt is mindig a falu központja, a városházzal, a paplakkal (előbb a református, majd a római katolikus), az uraság vendégfogadójával és a malommal. Ilyen tévedések ismeretében feltételezhetjük azt is, hogy a keleti, második épületsor nem lakóházakat, hanem istállókat, esetleg csűröket jelöl, melyek nem biztos, hogy egy vonalban, hanem a falurendezési törekvések előtti időknek megfelelően, szétszórtan állhattak. Támogatja ezt a feltevésünket az 1764-ben készült uradalmi összeírás végére illesztett Projectum 1. és 6. pontja is, mely az akkor adott helyzetből kiindulva a fejlődés lehetőségeit keresi.

80 Úgy látja, hogy a kerteknek és nyomtatószérűknek rendezetlen80 EÁL. Érs. Lt. Cl. I. Fasc. VV. 1269-i. r. sz. 372. Külzeten: „1764. Ad Dominium Episcopatus Agriensis Spectantis Oppidi Maklár Conscriptio Gremialis cum Repartitione Quanti Contributionalis Datiarum Dominalium; et Cassae Gremialis ас denique Status Personarum". Projectum. 1—o. Cum Oppidum istud prae reliquis mereatur, possitque in bonum ordinem redigi, Geometrice horti, et areae trituratoriae cuilibet Domui addividendae essent, hortis et areis modo disordinate existentibus cassandis; simulque erigendarum novarum piatearum reflexió, et habenda, et dimmensuratio facienda: Quia spes est majoris futurae impopulationis 309