Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány
ségét meg kellene szüntetni, ezeket földmérés útján a házakhoz, vagyis a lakótelkekhez kellene csatolni, új utcákat kellene létesíteni. Közelebbről a falu északi végével foglalkozik, melynek továbbépítését javasolja egész a hídig. Bízik abban, hogy az első telepesek már megtörtént beköltözése után nagyobbmérvű benépesülés következik, melytől egy új rend kialakulását reméli. Rendezett településről tehát ebben az időben a Hazael térkép ellenére sem beszélhetünk és az is bizonyított, hogy a lakótelkek és szálláskertek egymástól elválasztva, nagyon valószínűen a falu közepétől keletre és északra helyezkedtek el. A keitek kisebb csoportja a hagyomány szerint az Alvég északi szélén, a lakóházak és a templom között volt úgy, hogy a jelenlegi iskolatelken az uradalmi kocsma, vendégfogadó és kocsibeálló („állás"), korábban pedig a vámszedő épület volt. A hagyománynak ezt a száüáskertre vonatkozó adatát megerősíti az 1856. évi térkép, mely ezen a területen apró, rendszertelenül elhelyezkedő, mintegy 10 táblatelek között egy kertet is jelez. Ez a kert — úgy látszik — egy korábbi falurendezést megelőző állapot emléke, de később ez is beépül, lakótelekké válik. Mind ezeknek, mind a keletebbre fekvő kerteknek a tulajdonosai jórészt az Alvégben laktak, ezért volt szükséges a beltelkek olyan rendezése, mely a lakótelkek végéhez, az Eger vizén túl osztotta ki a kerteket, kárpótlásul a máshol igénybevett területért. A második német telepítés 1772 és 1774 között folyt le al és ekkor keletkezhetett a Sováb sor a szálláskertek övezetében. Lehetséges, hogy az uraság ellenszolgáltatásul ezekért a kertekért parcellázta a KisAlvég nyugati részét. Levéltári adataink segítségével megállapíthattuk tehát, hogy az alföldi jellegű, szálláskertes települési rend 1770 körül nagyarányú beltelekrendezés nyomán átalakul. A rendezés megvalósítja azt a korábbi tervet, mely a nyomtató kerteket a lakótelek mellett, annak folytatásában kívánta látni. így alakultak ki azok az igen hosszú (100—150 m) szalagtelkek, melyek egyik végén a lakóház áll, a másikon pedig az istálló. A telket kettéhasító Eger vize felett gyaloghidakon közlekedtek. Minthogy a makiári példa a kettős, szálláskertes beltelek osztatlan szalagtelekké formálódásának történeti folyamatát tárja fel és ezzel a hosszútelkek kialakulására ad magyarázatot, joggal feltételezhetjük, hogy az analóg telekformák bizonyos esetekben hasonló fejlődés eredményei. Ilyen példák kutatásunk területén, Heves megyében még Füzesabony, Vécs, Gyöngyöspata, Szűcsi, Rózsaszentmárton községekben kínálkoznak, ahol a teleknek ez a sajátos formája megfigyelhető, ha ezzel nem is teljesen azonos alakban és funkcióval. tum ob terenum amplum, et utile, tum ob bénéficia vinearum, pascui, pratorum, interfluentsi fluvy, propinquarum Sylvarum, molarum, ac denique a binaria proba boni ominis futurarum Nundinarum; uti se jam etiam aliquot novi Incolae illocarunt, et insinuarunt. Unum singulare beneficium pro hoc oppido propinquum forum Agriense censeri potest fine facilioris distrac tionis frugum. 2 —o. Aqueductus multum incommodus regulari deberet. 3 —o. Hie Popina et Macellum desunt, quia quae habentur, propriae scandalo sunt transeuntium, sed et 4 — o. Parochia suo Nomine digna non est. 5 — o. Ovile Dominale esto in situ bono sit strues tarnen ipsa aedificy haud quaquam Dominalis verum Lacera, et Lapsui proxima est. 6 —o. Cum Oppidum Maklár nee suo proprio teritorio sufficiat, contiguum praedium Nagy-Tállya renovatis visibilibus metis segregari deberet, et cum versus Fasianetum protensae Plateae Domus ultima jam ad tentorium Nagy-Tállyaense transeat cum horti particula, Platea illa ultro protondi posset usque ad Pontem, et Incolae illi terras suas in eidem teritorio habere possent sufficientes. Imo 7 —o. In hoc teritorio supra vineas est plaga pulchra teritoriis Andornak, et Ostoros attermina pro uno ovili sat numeroso sufficiens. 8 —o. Vallis verő praedio Pázmándiensi, et Kereesendiensi adjacens si modico labora a raris ibidem vepribus repurgaretur bonum pro uno ovili fieret foenile. In reliquo 9 —o. Domos Venatoria aliquantulum, Popina autem in angulo Fasianeti poenitus nihil, valet". 81 Vö: Soós I., i. m. 44. 1. 310
