Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

nyebb a déli házakénál. A térkép jelzéseinek elemzését, értékelését elősegítik azok az irodalmi és levéltári adatok, melyek Maklár népességéről és annak életmódjáról ebból az idó'ból fennmaradtak.

61 Kissé korábbi, de erre az idó're is jellemző lehet Bél Mátyás leírása Maklárról (1735), mely gazdag és bőven termő földről szól, de kirívó és számára érthetetlen ellentétet lát a vidék termékenysége és a kálvinista lakosok nyomorúsága, szegénysége között.

62 Bél Mátyás két megállapításához fűzünk az alábbiakban megjegyzéseket, mert mindkét tényező hatása kétségtelen a településmódra. Egyik megállapítás a lakosság vallására, a másik életmódjára, vagyis a nagy szegénységre vonatkozik, melyet rövid szövegében erősen aláhúz. A reformáció már a XVI. sz. derekán, az egri püspökség és káptalan elköltözése után elterjed Egerben és az Egri-völgyön. 1560-ban Makiáron már prédikátor is működik, akit a püspök ez évben fogságba is vet, de a lakosság mégis az új hiten marad: 1582-ben Tasnádi P. prédikátor kapja a papi tized fele részét.

63 Maklár népe református az egész török hódoltság idején, majd a XVII. sz.-ban is addig, míg birtokosa, az egri püspök nem törekszik a helyzet megváltoztatására. Erdődy G. püspök (1715—1744) kezdi az első katolikus családokat betelepíteni, elveszi a templomot a kálvinistáktól, megújíttatja és a kis számú katolikusság részére adja át.

64 Rövidesen meg is szűnik a makiári református eklézsia és Noszvaj leányegyházaként működik 1732-től 1786-ig. Súlyos helyzetbe kerültek a makiári reformátusok, mert a noszvaji prédikátor nem mehetett el hozzájuk, ők voltak kénytelenek Noszvajra járni. Itt a hagyomány még ma is őrzi ennek emlékét. A régi, már lebontott templom délkeleti részén, a hajdani szentélyben volt a makiáriak fenntartott helye.

65 Egy későbbi, 1799-ben kelt panaszos levél rögzíti a református lakosság és a katolikus földesúr közötti viszonyt, mely legalább ilyen merev és ellenséges lehetett abban az időben, mikor a makiári katolikusok még kisebbségben voltak. Ebben a i levélben azt panaszolják, hogy a szolgáltatások terén túlterheltnek érzik magukat a katolikusokkal szemben és bár „annyira elszaporodtak, hogy egy házban lehetetlen nékiek lakni, kész pénzért sem lehet Taxás házakat venni; úgy szintén, mikor föld osztatik, soha a Kálvinistáknak ebből nem enged juttatni. . ., azonban minden terhek viselésével mink nyomorgattatunk".

66 Néhány évtized alatt a református lakosság kisebbségbe kerül: nemcsak a katolikus vallású magyarok és németek betelepítésével, hanem az áttérésekkel is. Az áttérőket jelentős gazdasági kedvezményekkel jutalmazhatták, legalábbis erre következtethetünk Ulrich J. uradalmi prefektus Eszterházy-nak tett egyik javaslatából, mely szerint valakit „Esztendőre fél ház helyes robotáitul fel szabadíthatna és mivel hogy kenyér Dolgában is meg szorult, élelmére 4 kila Búza adathatna".

67 Az összeírásokban 1764-től megjelennek a convertita-k és a katolikus jobbágyok közé olyan törzsökös makiári nevek is kerülnek, mint Szilágyi, Szűcs, Új és Varga. Az 1764. évi uradalmi összeírás 132 nevet sorol fel, ebből 47 református és 85 katolikus. 1779-ben 210 családnál 51 a református és 151 a katolikus.

60 A vallási 61 Ezen a helyen mondok köszönetet dr. Soós Imre állami levéltárosnak, aki kutatásaimat lehetővé tette, illetve tanácsaival a hivatali kötelességen túlmenően is segítette. 62 Vö: Bél M., Notitia Comitatus Hevesiensis. Sectio II. § 1. Országos Széchenyi Könyvtár. Fol. Lat. 3376. sz. 63 Ld: Balássy F.—Szederkényi N., i. m. 198 — 199. 1.; Hevesvármegyei Ismertető és Adattár. 221. 1. 64 Vö: Soós I., i. m. 44. 1. 85 Szabó Zoltán noszvaji ref. lelkész szíves közlése. 6r> EÁL. Érs. Lt. Liber 35. pag. 134. 67 1781 jún. 8. EÁL. Érs. Lt. Liber 288. pag. 145. 68 Ld: az EÁL. Érs. Lt. 1764, 1770, 1779, 1781. évi összeírásait. 301