Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

megosztottság, mint az eddigiekből világosan következik, meghatározza a község anyagi, szellemi műveltségét és társadalmi struktúráját. Minthogy a németek hamar asszimilálódtak, a makiári társadalom két csoportra oszlott, melyek idegenül, néha ellenségesen éltek egymás mellett, egész a XX. sz. közepéig. Ezek a különbségek természetszerűen a település szerkezetében, ennek formájában is megmutatkoznak, történeti előzményeikkel ott is jelen vannak. A falu tengelyének a templomtól kezdődő déli részén, az úgynevezett NagyAlvégben laknak és laktak korábban is a református családok. A közöttük fennmaradt néphagyomány arról ad számot, hogy egy időben északon addig a folyásig terjedt csak a falu, melyet a Barkóczy püspök idejéből származó térképen azonosíthattunk (egyébként ezt is Szardá-nak nevezik), és amelytől északra a település egy formailag eltérőnek látszó tagja fekszik. Barkóczy regnálásának utolsóelőtti évében, 1760-ban érkeznek az első szervezetten betelepülő németek Makiárra, az összeírás

60 „Neo lncolae" címszó alatt 20 családot tüntet fel. Ugyanakkor a teljes létszám 87 család, a németek tehát a lakosságnak mintegy 23%-át teszik ki. Nem tévedünk talán akkor, ha a térkép településrajzának északi harmadát a németek betelepedésével hozzuk kapcsolatba, a középső és déli rész házjelzéseiben mutatkozó eltérést pedig a jobbágy-zsellér gazdasági-társadalmi különbség ilyen módon való megjelölésének tekintjük. Minthogy Barkóczy 1761-ig volt püspök, a térkép felvételének idejét így csak 1760-ra, de még inkább 176l-re tehetjük. 1761-ben tehát, mikor Maklár lakosainak száma megközelítően 435 lehetett, a települést még egyetlen utca képezte, melyet keleten még egy párhuzamos épületsor kísért. Az időrendben következő második térkép, a Josephinische Aufnahme, 20 évvel későbbi állapotot rögzít. A térképfelvétel idejéhez legközelebb eső, rendelkezésünkre álló és megbízható létszámadat szerint 1799-ben a község lakossága 930 (186 összeírt adózó x 5) lélek,

70 tehát kb. kétszerese az 1761. évinek. Az eddig csak északdéli irányba terjeszkedő település időközben kelet- és nyugat felé is bővült. Keletre kiépült a Szihalmi sor-nak és Sováb- sor-nak nevezett két utca, nyugatra pedig a Sunyi nevű utca. A Sunyitól délre elszórt épületek, talán istállók, vagy csűrök figyelhetők meg. A két makiári vizimalmon kívül feltünteti már a térkép az újonnan betelepített Nagytályát is, ekkor még csak egyetlen utcájával. 1796-ban J. Sartoii új térképet rajzol a füzesabonyi districtusról, mely Kápolna, Kerecsend, Demjén és Füzesabony mellett Maklár belterületét is ábrázolja. (Érs. Lt. 37. sz.). Az előző felvétellel szemben az a különbség, hogy a falu nyugati széle, a Szarinak, vagy Kis-Sunyinak nevezett utca is kiépült már és a Kis-Alvég is beépített területnek látszik. Mindhárom, eddig ismertetett térképünk pontosságához, hitelességéhez szó fér, legalábbis ami a részleteket illeti, azokat a kép teljességéhez tartozó vonásokat, melyek településünk valóságos szerkezetét funkcióiban tudnák megjeleníteni. A néphagyomány még napjainkban is elevenen tudja ábrázolni a falu régi települési rendjét, a belső telkek megosztottságát: a lakó és gazdasági udvar elkülönítettségét. Térképeinkről a település ilyen formája, működése nem olvasható le, megismerésének más módja kínálkozik : a néphagyomány és a levéltári források együttes felhasználása. Az idősebbek és a múlt iránt érdeklődők előtt ma is közismert az, hogy valamikor egyes gazdák megosztott telken laktak, hogy a falu egyes, ma már lakóházak"

9 EÁL. Jobbágyösszeírások. 33. sz. No. 267. 70 EÁL. Ers. Lt. Liber 79/2. — A nemzetiségek, a „natio" szerinti megoszlás: hungarus 152, germanus 27, svevus 2, slavus 3, bohaemus 1, borussus 1. — Vallás szerint: catholicus 139, református 47 család (nem pontos!). 302