Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–1963) II.

A Tömlöcbástya teljes régészeti feltárása még nem fejeződött be, csak a XVI. századi járószintekig jutottunk le a többméteres törmelékrétegek bontásával. Az előkerült épületrészletek (59. kép), s azoknak egymáshoz, valamint a rétegekhez való viszonya lehetőséget nyújtott arra, hogy ezek építésének időpontját megközelítő pontossággal meghatározzuk. Ezek az időpontok még bizonyára módosíthatók lesznek, pontosabbá tehetők a további feltárás adatai segítségével, de a további kutatásnál így is nagy segítséget nyújtanak majd. A legrégibb maradványok közé számítható a középkori püspöki palota déli fala, amely egykor a középkori vár (27. kép) északi fala volt. Ez a fal a Tömlöcbástyaban végződik, illetve ott fordul nyugat felé. Ennek a falnak a Tömlöcbástyaban feltárt szögletéhez építettek hozzá a XIV— XV. században egy kissé északnyugat felé tartó falat és északra ezekkel a falakkal megközelítőleg párhuzamosan húzódó falat emeltek, miáltal egy falszoros alakult ki a régi várfalon kívül. A falszorost nyugatról egy négyszögletes torony zárta le, amelynek maradványait a Tömlöcbástya nyugati végében és a Földbástyában tártuk fel. E falszorosban később épületeket emeltek, amelyeket 1470 körül részben lebontottak, amikor felépítették a most is álló püspöki palotát. Ezt az építkezést némileg megelőzte az újabb északi várfal és a palota vége között feltárt fal felépítése. A XV. század végén, XVI. század elején a középkori püspöki palotát nyugati irányba meghosszabbították. Korábbi falak maradványaira egy földszintes, reneszánsz épületet emeltek, amelynek nyugati bejárata a feltárások során eredeti helyén előkerült. Ezen épület, a régebbi és újabb várfalak, valamint az ezek végében épült kaputorony egy udvart — a későbbi bástyaudvart — zárt körül. A középkori kaputorony és az északi várfal csatlakozásának külső szöglete köré a XVI. század második negyedében egy ó-olasz rendszerű bástyát építettek. Az 1552-es ostrom után a bástyaudvart részben feltöltötték, majd 1568 — 78 között a középkori kaputorony helyén felépítették a bástya ma is álló nyugati falát és ezzel kialakult az ó-olasz rendszerű Tömlöcbástya. A Tömlöcbástya fent vázolt építéstörténete a Földbástya és az északi falszoros kutatásával még bővülhet. Az ott folyó munka lehetőséget ad arra, hogy az e dolgozatban felvetett kérdéseket tovább vizsgáljuk és a mostani kutatás eredményeit beépíthessük majd az egri vár egész területét felölelő kutatás munkájába.

38 Kozák Károly kis csésze az északi falszoros Tömlöcbástya felé eső részében került elö. A falszoros e részén más olyan anyagot is találtunk, amely igen hasonlít a bástya északi részén előkerült régészeti leletekhez. Ilyen darab egy zöldmázas, kúszóleveles kályhacsempetöredék is, amely feltehetően a „lovagalakos kályha" csoportjába tartozó egyik kályhacsempe töredéke lehet.) — Külön említést érdemelnek a Tömlöcbástyaban előkerült tál alakú kályhaszemek, amelyek a várban a XV — XVIII. században használt ilyenféle kályhák főbb típusainak metszetét adják. A közölt metszetrajzon (59. kép) látható első két darabról már beszámoltunk, most az újkori, XVII — XVIII. századi darabokat ismertetjük a képen látható sorrendben. Kályhaszem, tál alakú, mázatlan, barnásvörösre égetve. Méretei: 22x22x9 cm, t. á. 12 cm. Lelt. sz.: V. 64. 12. 1. Kályhaszem, tál alakú, mázatlan, sárgásfehérre égetve. Méretei: 18x18x9 cm, t. á. 7,2 cm. Lelt. sz.: V. 64. 12. 3. Kályhaszem, tál alakú, sárgásfehérre égetve, mázatlan. Méretei: 18x18x9,7 cm, t. á. 8,4 cm. Lelt. sz. : 60. 129. 1. Kályhaszem, tál alakú, mázatlan, sárgásfehérre égetve. Méretei: 18,5 x 18 X 8 cm, t. á. 7,8 cm. Lelt. sz.: V. 64. 12. 4. Kályhaszem, tál alakú, belül zöld mázzal fedve. Méretei: 16,5 x 16 x 14,5 x8,5 cm, t. á. 7 cm. Lelt. sz. : 60. 52. 1. (Ezeken a darabokon kívül még számos kiegészíthető kályhaszem kerüli elő a Tömlöcbástya, a Föld bástya és az északi falszoros feltárásakor, amelyek között ugyancsak találunk hasonló darabokat.) :i8 A leltározás, kőfelmérés munkájában Kremnicsán Ilona, a restaurálásnál pedig Horváth János és Lénárt Andor vett részt, akiknek segítségét e helyen köszönöm meg. A fényképfelvételeket Sz. Kovács Éva, Dobos Lajos, Détshy Mihály és Kozák Károly készítették. A fényképek lemezeit az Egri Dobó István Vármúzeumban és az Országos Műemléki Felügyelőség Lemeztárában őrzik. 234