Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–1963) II.

Méné Dobó tömlöcz mellé romlásra, Aranyas sisak apródja fején vala, Mely hamar ellövék, apród meghala, Dobó keze lába sebesőlt vala. Megcsendeszőle ostrom az törésön, De földbástyát mindenfelől erőssen, Vijják, ostromlják terekek vakmerőn, Dobó futamék bástyába hertelen. Ott minden népét erősen biztatja, Az köveket asszonnépvel hordatja, Fáradt népnek csöbörrel borát hordatja, Viadalhoz azzal jobban támasztja. Gyorsan, vitéz asszonyok hagyigálnak, Vitéz Petővel nyugodt népek jutának, Aranyas zászlóját Ali basának, Ott bényerék budai herélt basának.

36 A fent idézett sorok jól érzékeltetik azt a hatalmas erejű ostromot, amely a Tömlöcbástyát érte és az épületeket, falakat pusztító nagy rombolást is. Ezek a károk, valamint az ostrom alatt szerzett tapasztalatok késztethették arra a vár védőit, hogy az ostrom után hevenyészetten, a Tömlöcbástyába beomlott és részben behordott törmelékkel (53—54. kép) feltöltsék a bástyaudvar egy részét, amint az az 1568-ban készült váralaprajzból is kitűnik. Ez a helyzet csak akkor változott meg részben, amikor néhány évvel később a középkori torony helyén felépül a Tömlöcbástya ma is álló nyugati fala, a mögötte lévő ágyúteremmel, valamint a Földbástyától a Dobó-bástyáig kiegyenesített, megvastagított nyugati várfal. Ez időben kerülhetett sor a Tömlöcbástya északi ágyútermének beboltozására, valamint a feltöltött bástyaudvar keleti részét átszelő „hevenyészett lépcső" elkészítésére is, amelyen a bástya északi falában feltárt lőrésekhez tartozó szinthez juthattak a várudvarról. Az eddigi feltárások arra mutatnak, hogy a Tömlöcbástyán a török megszállás alatti időben nem történt jelentősebb változás, úgy használták azt, ahogy 1596-ban elfoglalták. Erre utalnak az északi ágyúterem beszakadt boltozata alatt, valamint a bástyaudvar felsőbb rétegeiben talált török kori edények (55. kép), porcelán csészék, újkori, tál alakú kályhaszemek (56—58. kép),

37 amelyek a feltöltött bástyaudvar és a boltozatok felett kialakított, késői járószintre kerülve jutottak a felső rétegbe. A felső lőrések elfalazása még később, a vár törököktől történt visszafoglalása után következett be. 36 Tinódi: i. m. 138., 149 — 50., 152. — Két appal előbb hasonló erős ostromot ír le Tinódi e helyen, amikor ugyancsak Dobó irányítja a harcot. 37 Kancsó, török, vastagfalú, vörösbarnára égetve, kívülről csaknem a talprészig csillogó zöldmázzal fedve. Méretei: m. 28 cm, sz. á. 11,5 cm, t. á. 9 cm. Lelt. sz.: Y. 64. 7. 3. Talpastál, török, vörösre égetve, kívül-belül zöldmázas, csak az alacsony talpnál barnászöld. Méretei: m. 8 cm, sz. á. 16 cm, t. á. 7,8 cm. Lelt. sz.: V. 64. 7. 4. E helyen került elő egy kis bögre is (56. kép). Bögre, kisméretű, sárgásfehérre égetve, erősen kihajló szájperemmel, kis füllel, felül kívül-belül zöld mázzal fedve. Méretei: m. 9,2 cm, sz. á. 6,6 cm, t. á. 4,6 cm. Lelt. sz.: V. 64. 7. 2. Csésze, kisméretű, porcelán, perzsa, fehér alapon két vonal közé rajzolt kék virág- és levélmintával, a fenéken kívül mesterjegy, belül vastag kék vonallal körülzárt két levél. Méretei: m. 4,7 cm, sz. á. 7,3 cm, t. á. 3,8 cm. Lelt. sz. V. 64. 7. 5. Csésze, kisméretű, porcelán, csontfehér színű, tört fényű, kis talppal. Méretei: m. 4,9 cm, sz. á. 7,7 cm, t. á. 3 cm. Lelt. sz.: V. 64. 7. 6. (A Tömlöcbástyában és a Földbástya feltárásakor igen sok kisméretű porcelán csészét találtunk, de a középkori püspöki palota közelében máshol is. A leírt két darabbal egy képen közölt (57. kép) harmadik 233