Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása
10. kép A templom északi oldalún feltárt sekrestye alapfalai nagyobb, faragott kő lehetett, amelyet később kiemeltek. (A barokk kori falrész elbontásakor előkerült két darab, nagyobb méretű, három oldalán elszedett kő, közepén fent négyszögletes illesztési lyukkal, amely feltételezésünk szerint a két karzatpillér lábazatának egy-egy féldarabja lehetett.) A 3/a és 3/b árkokkal a diadalív pillérjének alapját kutattuk meg. Itt is hasonló alapozást figyeltünk meg, mint az egyik karzatpillér feltételezett helyén. Az elfalazott déli bejárat előtt nyitottuk az I. számú szelvényt, hogy az ajtó küszöbkövét és a régi külső terepszintet meghatározzuk. A feltöltés vastagsága átlagosan 50 cm volt. A bejárat belső küszöbét a 2/a árokkal kutattuk meg. A II. számú szelvénynyel egy sekrestye vagy kápolna és egy ossarium alapfalait tártuk fel. A sekrestyében kisebb oltáralap került elő, az ossariumban nagymennyiségű emberi csont volt. Ezeknek az építményeknek a padlószintje a téglapadló szintjével egyezik, tehát építésüket a XVI. század első felére tehetjük. Az l/a, 1/b, 6., 7., 8. és 9. számú árkokkal a feltételezett cinterem-fal vonulatát kutattuk. Megnyugtató eredményt csak az l/a, a 6. és 8. számú árkokban kaptunk, ahol átlag 1 m mélységben feltártuk a fal alapját. A 7. számú árokban csak a fal bizonytalan nyomait, a 9. számú árokban pedig csak a kiszedett alapfal helyét találtuk meg. A FALKUTATÁS ÉS EREDMÉNYEI A régészeti feltárással párhuzamosan, illetve annak befejezése után kezdtük meg a falkutatást. A falfelületek átvizsgálása során jól meg lehetett különböztetni az átalakítások nyomait és a XVIII. század második felében készült bővítést. Az eredetileg szabályos kváderkövekből épült templomot a nyugati oromfal elbontása után mintegy 4 méterrel bővítették. A lapos terméskőből és az elbontott románkori fal kőanyagából épített bővítés és a diadalívből származó, részben átfaragott kváderkövekből készített szentélyfelmagasítás képezte elsősorban a falkutatás tárgyát. A látható jelekből (a falfelületen 192