Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

A test feldarabolását, amelyre sohasem a halott eltemetésekor került sor,

62 — régészetileg nem könnyű megállapítani. Erre szerintünk valószínűséggel csak abban az esetben következtethetünk, ha a csontvázat néhány összefüggő részben, e darabokat kissé egymástól távol találjuk meg a sírban. (Pl. mellkas, medence, kézfej, lábfej csontjait eredeti illeszkedéseikben). Egy kiváló kutató, egymásra dobált (de szét nem roncsolt!) csontok halmaza alapján von le ilyen következtetést.

63 De annak feleletével adós marad, hogy a néhány hónapos hullát hogyan szedték így ízekre szét. A legfontosabb körülmény, amit ezzel kapcsolatban úgy látszik figyelmen kívül hagynak az, hogy az ártó halott megsemmisítésére általában egy éven belül sor került. Szinte mindenütt 40 napban szabják meg azt a maximális időtartamot, amely a halott lelkének a földtől való teljes elszakadásához szükséges. Addig a halott hazajárása természetes jelenség (különösen anyák járnak gyermekeikhez). Aki 6 hét után is kísért, abba beleköltözött a gonosz szellem, s meg kell semmisíteni. Mivel nappal a testében lakozik, a teste ellen elkövetett látványos szankciók ehhez elegendőnek látszottak. Kedvelt eljárás volt a halott leszögezése a koporsó deszkájához. Szelídültebb formájában a ruháján és haján keresztül rögzítették oda,

64 egyébként a lábakat és kezeket ütötték át, vagy a körmök alá szúrtak.

65 — Régészeti szempontból csak azok az esetek sorolhatók kétség nélkül ide, amelyeknél a koporsószeg áthatolt a csontokon ill. ezeket a lábfej vagy kéz apró csontjai között függőleges helyzetben találták. A koporsós sírok ugyanis becsaphatják az embert. Nem egyszer a farészek nyomtalanul elkorhadnak, csak néhány kapocs vagy szeg (esetleg csak egy) marad meg. A szegek helyzete ilyenkor sok félreértésre adhat alkalmat azoknak, akik vámpírikus jelenségeket keresnek.

66 82 Az általunk jelzett néprajzi összefoglaló tanulmányokban nem szerepel ilyen eljárás. Így most egyéb könnyen hozzáférhető forrásokra hivatkozunk: Etn. 16(1905) 319., Etn. 15(1904) 447., Etn. 6(1895) 123. 63 Eisner, Devinska. 393. — Eisner könyvében különösen a 200. és 880. sírokra hivatkozik, de a sírleírás (60., 190.) sem vall másra, mint az eltemetés után évtizedekkel bekövetkező bolygatásra. Ez sokféle okból történhetett, csak éppen vámpírikus célzatból nem. Ide vonatkozó elfogadhatatlan nézeteket más tudósok tanulmányaiban is olvashatunk. E. Benninger több longobárd sír csontvázát teljes összevisszaságban találta meg, de csak a koporsódeszka széléig tolódtak el a csontok: a nyak és a derék ruhadíszeit pedig a megfelelő helyükön figyelhette meg. Mindebből arra következtetett, hogy a hullát kb. két hónapig kinn hagyták a nyitott sír mellett felravatalozva. Ezután a tetem csontjainak megsértése nélkül ízekre szedték szét, majd vámpírisztikus célzatból a koporsódeszkán összedobálták, s elföldelték. Hangsúlyozta, hogy nem engedte magát befolyásoltatni a néprajz eredményeitől (Antropos. 26[1931] 772. skk.). — F. L. Zotz idézett munkájában rámutat arra, hogy a tárgyak nem maradhattak volna így a helyükön, s mivel Benninger általános szokásra gondolt, valamelyik történetíró ezt a rendkívüli szertartást nyílván feljegyezte volna. 64 Mjartan. r,s Krauss, Mjartan, Moszynski, Bächtold — Stäubli. KG E. Wienecke a Gőda melletti XII. sz.-i szláv temető néhány sírjában különböző testrészeken vasszögeket talált, amelyek szerinte a leszögezés szokásának lennének a bizonyítékai. Koporsónyomok az egész temetőben nem fordultak elő, s más babonás szokások is kimutathatók (szájban vasdarab, nyak kificamitása). — Lehet, hogy véleménye fedi a valóságot, mégsem bizonyító anyag a szegek ilyen helyzete. Wienecke egy alkalommal vastüt talált a szívtájékon, s ez alapján szívenszúrásról beszélt. Ez is feljegyzésre méltó adat, de nem bizonyíték. (E. Wienecke, Untersuchungen zur Religion der Westslawen. Forschungen zur Vor- und Frühgeschichte 1. Leipzig 1940., 91.) — Csalog József feltárása annál meggyőzőbb: a bátai középkori temető 6. sírjában két csontváz lábcsontjain keresztül hatoltak a szegek (NÉ 29[1937] 447). 123