Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Csepreghyné Mezernics Ilona: A Dobó István Vármúzeum ősálattani gyűjteményének tudományos jelentősége
Kivételes helyet foglal el a vidéki természettudományi gyűjtemények sorában a Dobó ístván Múzeum ó'slénytani gyűjteménye, minthogy tervszerű és rendszeres gyűjtés eredménye. Az egri múzeum 1958 nyarán nyílott. — Hely hiányában egyeló're csak kis terjedelmű földtani-őslénytani kiállítása csak ízelítőt ad abból a gazdag és értékes anyagból, amelyet Legányi Ferenc, a lelkes gyűjtő évtizedek alatt felhalmozott, s ami nemcsak az egri múzeum értékét emeli, hanem a földtani és őslénytani kutatásoknak a fővárosban és vidéki centrumokban is folyó feldolgozó munkájához igen értékes forrásanyagul szolgál. A gyűjtemény anyagának tudományos értékelése előtt a gyűjtő érdemeit kell kiemelnünk, mely szinte egyedülálló. Legányi Ferenc gyermekkora óta gyűjt Eger és környékére vonatkozó és itt feltalálható minden tárgyi anyagot. Sokirányú gyűjtőtevékenysége ellenére is, egy-egy gyűjteményrészlege gazdag. Talán legszenvedélyesebben az ősmaradványok gyűjtésével foglalkozott. Bár amatőr gyűjtő, de páratlanul gazdag gyűjteménye messze felülmúlja a műkedvelő gyűjtők innen-onnan felcsipegetett kuriózumait, nemcsak rendszerességében, hanem azért is, mert autodidakta képzéssel megszerezte a szükséges földtani szemléletet ahhoz, hogy tudatosan, célszerűen és tervszerűen gyűjtsön. Gyűjtőtevékenységének legjellemzőbb sajátja a tudományszeretet. Önzetlen lelkesedése a tudományért közismert. Minden idejét, sokszor egészségét s nem egyszer szűkös anyagi eszközeit is feláldozza, ha a tudomány számára használható anyag begyűjtéséről van szó. Gyűjtéseinek sohasem volt anyagi természetű háttere, sohasem aknázta ki a gyűjteményadta anyagi lehetőséget, hogy bizony sokszor igen szűkös anyagi helyzetén javíthasson. Kitartóan és fáradhatatlan szorgalommal gyűjt egész életén át. Ennek köszönhető, hogy egy-egy lelőhelyet felölelő gyűjtése csaknem teljesnek mondható. A lelőhelyeket állandóan szem előtt tartja, rendszeresen évről-évre bejárja azokat. Gyűjtésével kiegészíti a felvételező geológus munkáját, aki nem időzhet természetszerűleg hetekig, vagy hónapokig egy-egy feltárásnál, s az anyag begyűjtésére nem fordíthat annyi időt. Legányi ismeri a lelőhelyek „természetét", tudja melyik az a feltárás ahol eső után eredményesebb a gyűjtés, vagy pedig nyárutón, amikor a forróságtól fellazított kőzet ontja az olyan ősmaradványokat is, melyek egyébként erőszakos kifejtéssel esetleg tönkremennének. Nagy érdeme gyűjteményének, hogy a gyűjtést szakmai felkészültséggel végzi, annak ellenére, hogy nem képzett geológus, vagy paleontológus. Azonban ismeri az irodalmat, állandóan szemmel kíséri a legújabb eredményeket. Ott ahol a probléma megkívánja kiegészítő gyűjtésekkel maga siet újabb adatokat beszerezni a kérdés tisztázásához. Gyűjtési eredményeit feljegyzések, naplók, jelentések formájában rögzíti. Ezek azonban nem egyszerű adatközlések, hanem számos személyes megfigyelést, következtetést tartalmaznak. Sajátos, egyéni ízzel elkészített feljegyzései sokszor nyújtanak a szakember számára támpontot. Sok olyan adatot tartalmaznak amilyeneket egy-egy lelőhely alapos és ismételt megtekintésével lehet csak észlelni. A begyűjtött anyagot féltő gonddal őrzi, gyarapítja, rendezgeti. Muzeológiai, mintegy 10 éves szolgálata óta megkétszerezte a gyűjtemény állagát. Gyűjteményének anyagi értéke felbecsülhetetlen, tudományos értékét pedig az emeli elsősorban, hogy számos olyan lelőhelyre bukkant, s hívta fel a tudományos szakkörök figyelmét,melyek a szakemberek előtt ismeretlenek voltak. Sok olyan anyagot gyűjtött egybe, melyet előtte szakember nem is látott, s így ösztönösen irányította egyes területen a kutatások menetét. Gyűjteményének tudományos elismerését 56
