Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség

A papjainak bűnös hanyagságai, tunyaságai a cselekvő emberszeretet terén . . . martalékul engedték oda az emberi fajt a szabadkőművesek világüzletének . . ." Tudja, nagyonis pontosan látja, hogy a szabadkőművesek programjában a cselekvő emberszeretet terjesztése a legfontosabb, hogy erre a láncszemie felfűzhető a többi programpont is. De az 1902-es Gárdonyi már berzenkedik a szabadkőművesség ellen, ekkor már más úton kíván járni. Pedig ez a külön út is — ha ellentmondásosan, s bonyolult módon is — összefüggést mutat a szabadkőművességgel való korábbi találkozásával. 2. Gárdonyi szövegközi aláhúzásaiból, jelzéseiből kiolvasható, hogy nem törődik túlságosan olvasmányainak tartalmával, nem keresi azok belső logikáját, mint ahogyan azt az ismeretg} űjtés folyamata diktálná, hanem csupán azokat a gondolatokat emeli ki, amelyek közel állnak szívéhez, elképzeléseihez, s azokat látja el széljegyzetekkel, amelyek túlságosan idegenek tőle. Ő keveset figyel arra, hogy mit akar mondani a szerző, ő minden olvasmányában önmagát, önmaga igazolását keresi. Ezért gyakran előfordul — egész könyvtára bizonyíték rá — hogy egy-egy könyv, filozófiai munka tartalmával, mondanivalójával szöges ellentétbe kerülnek az aláhuzogatott részek, ha azokat összefüggésükben nézzük. Ez a jegyzetelési mód fölöttébb megkönnyíti, hogy nyomon kövessük felfogásának, világnézetének, alakulását. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a 90-es évek eleje mit jelentett Gárdonyi írói, magatartásbeli és világnézeti fejlődésében. Elegendő, ha az eddig írt munkáit futólag összehasonlítjuk az ebben az 5—6 évben írottakkal. Az egyik oldalon találjuk az Álmodozó szerelem, a Zendülés a pokolban, a Divatgróf című írásait, dr. Yang és dr. William Black tanácsait, a Cypriánt, a Félkerekű apostolt és a Sir Mummery Róbert álnév alatt írt, A legfeketébb Afrikában című regényét, — hogy csak a legismertebbeket említsük. Valamennyi ponyva vagy kezdetleges irodalmi próbálkozás, valamennyin látszik, hogy Gárdonyi iránytű nélkül bolyongott, a pedagógusok gondjairól-bajairól írott cikkeivel ellentétben, az irodalomban nem volt vezérlő eszméje. De itt vannak az 1891 után írott művei: a Báró lelke, a Lámpás, az Április, a Novellák, a Tárcák, a Pöhölyék, az Ygazság a Földön . . . Ezek már többé-kevésbé egységes írói karaktert mutatnak. Igaz, művészileg még egyik sem tökéletes alkotás, de már átfogóbb, egységesebb szemléletet, s helyenként éles társadalombírálatot találunk bennük. Valamennyi életrajzírójának el kellett ismerni, hogy ezek az évek az íróvá formálódás évei. De figyelmen kívül hagyható-e, hogy az ilyen gyors és határozott karakterváltozás aligha képzelhető el minden segítség, külső inspiráció nélkül. A kérdés csupán az, hogy honnan kaphatott ilyen jótékony ösztönzést. Talán a szabadkőműves eszméktől? Azt hiszem hiábavaló fáradozás lenne egyetlen, s kizárólagos forrás után kutatni. Az élet sokrétű hatását szívta magába Gárdonyi, s ezek közül csupán az egyik — de nem lényegtelen — a szabadkőműves eszmék hatása. Az első számban a belgrádi Pobratim páholy megalakulásáról szóló közleményben

4 a következőket húzta alá tintával Gárdonyi : „ . . . egy új páholy alapításának eszméje arra van hivatva, hogy szövetségünk magasztos eszméinek segítségével szép hazájukban az emberszeretetnek és a kultúrának új utakat nyisson meg, hogy az erkölcsöt és a felebaráti szeretetet terjessze . . ." Aztán a mondat további részében még ezeket a szavakat húzta alá: „emberek tökéletesedési törekvéseit", ,,a munka megbecsülését", „az igazi hazaszeretet ápolása". 4 1. szám, 7. old. 318