Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Bakó Ferenc: A Bükk hegység mészégetőinek munkaszervezeti formái

A vállalkozó, akit a régi munkaviszonyok emlékeként még gyakran gazdának, de máskor már újabb szóval mészégettető-nek neveztek, feleségével együtt a munka megszervezését, adminisztrációját, a termék értékesítését végezte. Az üzleti és adminisztrációs ügyeket Felsőtárkányon mindig az asszony intézte. Ha hivatalos ügyben a községházára, vagy Egerbe kellett menni, ő járt el. Ő gondoskodott arról, hogy szedés napjára a mész már el legyen adva, ő szedte be az előleget, a mész mérésekor — ellenőrként — ő állt a mázsa mellett, ő fizette a fuvarosokat, a napszámosokat és általában ő kezelte a pénzt. Férje a munkát irányította és ellenőrizte. Az után járt például, hogy a fuvarosok kellő időben menjenek a kőért, vagy a fáért, előre kiment a kőfejtőkhöz és megtárgyalta velük, hogy a robbantáshoz hová és hányszor kell befúrni. Személyesen vitte ki a kapszli-t és jelen volt a lövés-né\, nehogy baj történjen. Ő rendelte el a kemence begyújtását, stb. A csapatban mindössze 3 — 4 szakképzett mészégető dolgozik, ezeket égetőknek, vagy pako/ók-пак nevezték. Egy közülük a munkavezető, a par üfír er, aki irányítja társai munkáját és felel érte a vállalkozó felé. Az égetők a kemence partjára hordott kövekből raknak és végig együtt dolgoznak, ahányan vannak. Tüzelés alatt sokszor már a következő kemencét rakják. A fa szedők és a fa fuvarosok egyes esetekben olyan különállást élveznek, hogy együttesen számolnak el a vállalkozóval. A favágó az erdészettel úgy egyezik meg, hogy az erdőtisztítás munkadíja fejében a kivágott fa-mennyiséget kapja és a rakatok-Ъа összegyűjtött fát maga adja el a vállalkozónak, gyakran a fuvar árát is beleszámítva. Ilyenkor a fa szedő fizeti a fuvarost is, nem a vállalkozó. Máskor a favágó és a fuvaros épp olyan alkalmazottja a vállalkozónak, mint a többi napszámos. A 6. sz. táblázat felsőtárkányi munkacsapata 75 napszám alatt 200 q meszel éget ki. A feltűnően gyenge munkateljesítményt az indokolja, hogy a takarékos erdőgazdálkodás következtében csak igen kevés nagy fa áll rendelkezésükre, leginkább vékony sarj-]dl égetnek. Ebből nyilvánvalóan lényegesen több szükséges és ez a többlet szembetűnően a fa vágásának és fuvarozásának napszámjában jelentkezik. Gyűjtésünk idején a fa szedők állandóan dolgoztak a tarkányi erdőn és hol ennek, hol annak a vállalkozónak adták el a fát, amelyet a tisztítás munkadíja fejében az erdészettől kaptak. Két ember átlagosan 10 nap alatt tud annyi fát megszedni és kivágni, amennyi egy 500 mázsás kemence kiégetéséhez szükséges. A fa fuvarosok száma attól függ, hogy mennyire lehet fát kapni. Ha ennek nehézsége van, igyekszik a vállalkozó minél korábban beszerezni és ilyenkor ráér a szállítással: hosszabb idő alatt kevesebb fa fuvarost foglalkoztat. Ha van elég fa, nem siet vele, mert esetleg megázik és nehezen fog égni. így csak a begyújtás napján, vagy előtte való nap kezdi szállíttatni, tehát több fuvarost fogad, néha még tizet is. A fával kapcsolatos, eddig tárgyalt munkától eltekintve, a munkafolyamat első napján csak a kőfejtők dolgoznak, de a második napon már munkába állnak a kő fuvarosok is és ha már van kő a gödör partján, az égetők megkezdik a rakást. A negyedik napon kitisztítják a kemence tűzterét,

14 majd az ötödik napon betapasztják a már megrakott kemencét. Először előkészítik a tapasztást úgy, hogy a három égető közül egy a vizet hordja, a másik a sarat tapossa, a harmadik pedig tologja a sarat, vagyis talicskán a kemencéhez tolja. Ha ezzel elkészültek, mind a hárman egyszerre tapasztanak. 14 Felsőtárkányon, ahol a XX. sz. derekán vigárzó fejlődésnek indult a mészégetés, a kemence kitisztítása is önálló munkává fejlődött. Egy kéményseprő mester telepedett meg a faluban, aki felesége segítségével dolgozott és kizárólag a nagyszámú mész-kemence tisztításából élt. 308