Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Bakó Ferenc: A Bükk hegység mészégetőinek munkaszervezeti formái

Ezt a társulási formát gyűjtésünk idején két helyen, Felsőtárkányon és Egerben figyelhettük meg. Bár a munkamegosztásnak és az egyes részmunkások e jól gördülő együttműködésének itt leírt formája csak a második világháború után fejlődött ki, tudunk más, ehhez hasonló, korábbi kezdeményezésről is. Bélapátfalván 1935-ben megjelent egy mészkereskedő és ilyen szervezetű csapatot toborzott. A kereskedő és a még akkor több csapatban dolgozó kis mészégetők között verseny fejlődött ki, mely az apátfalviak győzelmével végződött, a kereskedő egy év múlva beszüntette a termelést. 6. Gyűjtésünk időszakának végén, 1950-től kezdődően a termelési viszonyok gyökeresen megváltoztak. A mészégetők sem önállóan, sem vállalkozóknak nem dolgoztak többé, hanem vagy az akkoriban alakult állami vállalat számára, vagy a szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezet keretei között. Bár a munkához való viszonyuk ilyen formán lényegesen változott, a munkaszervezet formái egy ideig a régiek maradtak, ill. egyik-másik forma maradt továbbra is gyakorlatban. A szervezti forma átalakulása csak később követte a termelési viszonyok változását, abban az időben, amikor (1950—1962) ezt a fejlődést nem kísérhettük figyelemmel. 1963-ban nyert értesüléseink azonban már a társulási forma lényegesebb változásáról adtak számot. A felsőtárkányi, egri és cserépfalvi mészégetők helységük mezőgazdasági termelőszövetkezetében tevékenykedtek, mint a mészégető brigád tagjai. Felsőtárkányon 5 mészégető volt a brigádban, akiknek munkája csak arra terjedt ki, hogy berakták a gödörbe a követ, betapasztották és kiégették a kemencét, majd kiszedték a meszet. A kőbányában négy tagú kőfejtő brigád működött, a követ a termelőszövetkezet szállította a telepre tehergépkocsin, vontatón, vagy fogat-on. A fát a termelőszövetkezet vette, az erdőgazdaság termelte ki és a telepre szállítva adta át. Az adminisztrációs jellegű munka elvégzése a mésztelep vezetőjének feladata volt. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a mészégetők társadalmi figurációinak vizsgálata a feudális és kapitalista termelési mód népi társadalmi összefüggéseinek egymásból való fejlődésére hoz példákat.

15 Valóságosan modernné váló fejlődésről nem beszélhetünk, mert a termelési technika elavulása és a gazdaságosság szempontjai jelentéktelenné teszik a kisparaszti mészégetést. A hegyek között — másként alig hasznosítható fával — történő égetés belátható ideig megmarad ugyan, mint a középkor és újkor egy rudimentuma az óriási léptekkel fejlődő technika atomkorszakában, de jövője, fejlődési lehetősége nincs. Bakó Ferenc A MUNKÁRA TÁRSULÁS FORMÁI Típusok 1 2 3 4 5 Bélapátfalva -L (+) + Felsőtárkány + (+) + © Répáshuta (+) + Bükkszentkereszt (+) © Cserépfalu + Uppony + _ Eger + _ H© = általános, ha több forma szerepel ; (-}-) = csak a hagyományban él 15 Vö. : Makkai L.: Az anyagi kultúra történetének kutatásáról. Tört. Szemle I. (1958) 312—313. 1. 309