Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

örökített helyen — Telekesy István püspök a megyei tisztikarral és nemességgel, a város népe és az egész papság élén várta és üdvözölte a fejedelmet. Ékes magyar nyelvű üdvözlő beszédében a püspök a biblia szavaival kérdezte tőle, hogy békességes-e jövetele. Kérte, hogy Eger püspöki városban az „eretnekeket'' ne támogassa, mert ő élete árán is kész híveit megvédeni. Rákóczi válaszában megnyugtatta a püspököt, hogy az „eretnekségnek" a katolikus püspöki székhelyen való elterjedését nem fogja engedni.

62 A szabadságharc valláspolitikája a nemzeti összefogást, a különböző társadalmi osztályok és rétegek, a lakosság különböző csoportjainak közös harcát volt hivatva elősegíteni. A felekezeti ellentétek békés kiegyenlítésére irányuló politikának meg kellett küzdenie mind a katolikus, mind a protestáns követelésekkel. Rákóczi körültekintő és méltányos valláspolitikája a Habsburgok ügynökeinek állandóan folyó, veszedelmes aknamunkája ellenére is lehetővé tette, hogy a szabadságharc leküzdje a táborában meglevő felekezeti ellentéteket és az ország függetlenségének kivívása érdekében egységbe fogja össze a lakosság különböző vallású csoportjait. Rákóczi az egri vár falairól dörgő ágyúzás és zene mellett, a nép ujjongó lelkesedése közepette vonult a püspöki lakba, ahol megszállt. Ez az ünnepélyes fogadás megpecsételte Telekesynek Rákóczihoz való csatlakozását. „A kocka el volt vetve, — írja az egyik polgári történész —, most már kitartott mellette, ameddig tudott".

6;! A fejedelem megbecsülte az agg főpásztort. „Teleskesy jó és nemes házból való és szent életű jámbor férfiú, — írja Rákóczi —, kiben a püspökhöz illő minden tulajdonok feltaláltatnak, ki igen sokat tárván nemzete szabadságáról, az osztrák kormányzást nem szerette; én összebarátkoztam ezen derék öreggel, úgy tekintettem őt, mint atyámat, s ő engemet, mint fiát".

64 De Telekesyt, — mint minden tettében —, itt sem a kuruc mozgalom iránti vonzalma, hanem inkább „főpásztori kötelezettségének érzete, az egyház java és híveinek üdve" vezérelte. „Nem azért maradt ő a felkelők által megszállott megyéjében írja egyik klerikális szemléletű helytörténetíró — , hogy azokhoz álljon, hanem, hogy mint jó pásztor a veszély idejében nyája mellett legyen . . . Ha ő e veszély idején elhagyta volna megyéjét, mint a béres elhagyja a juhokat, midőn a farkast jőni látja: akkor az úgy is nagy részben protestánsokból álló felkelők, kik a kath. egyház s annak szolgái iránt ellenséges indulatot tanúsítottak, kétség kívül feldúlták s elpusztították volna az elhagyott püspökséget és megyét, melyet ő már rendezni és szervezni kezdett".'

5 Azt hisszük igaza van annak a polgári történetírónak, aki szerint a lélekben mindvégig királypárti püspököt „az események áradata sodorta" Rákóczi pártjára.'

0 Eger várának meghódolása igen jelentős volt a szabadságharc és a fejedelem ügyére nézve. Eger lett, — ahogy Rákóczi mondja , „az ország közepe", — most a felszabadult Magyarország központja, Rákóczinak pedig csaknem állandó főhadiszállása. Az előkészítés, szervezés nagy munkája várt Rákóczira Egerben. Ezekben a napokban vetette papírra: „Magunk mind azért, hogy a francia követet excipiálhassuk (fogadhassuk — Sz. I.), mind pedig, hogy a várakban jó positiot (rendelést = Sz. I.) tegyünk és újabb hadakat gyűjtsünk, ide Egerbe jöttünk".

6

"

Ia A fejedelem 1705. február 28-tól egészen június 18-ig városunkban tartózkodott. „Béketárgyalá62 Leskó, Adatok, IV. 539. 1., Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 101. I. 113 Csanády, Telekesy 88. 1. ,i4 Rákóczi, Emlékiratai 65. 1. 05 Balássy, Adatok 335. 1. 66 Csanády, Telekesy 84—85. I. 66

l

a Köpeczi—Várkonyi, II. Rákóczi Ferenc 164. I. 18 Az Egri Múzeum Évkönyve 273