Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története

lakodalom, a népviselet és a település, építkezés. Összeállították Heves megye néprajzi lelőhelykataszterét is, vagyis jegyzékbe vették azokat a Heves megyei lelőhelyu néprajzi tárgyakat, fényképeket, rajzokat és kéziratos adatokat, melyeket a Néprajzi Múzeum, a Népművelési Intézet, a miskolci Herman Ottó Múzeum és az egri múzeum raktáraiban, illetve adattáraiban őriznek. 1953-ban kezdték el a fotonegatívok készítését és leltározását. 1957 végéig 6288 negatívot leltározott be a múzeum és minden negatívról leírókarton is készült. A negatívok legnagyobb része fekete-fehér, 24 x 36 mm méretű, de a tárgyalt időszak végén áttértek a nagyobb : 6 x 6, illetve 6 x 9 cm méretű negatívokra, mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy a nagyobb negatív mind a kiállítás, mind az irodalmi közlés szemszögéből, valamint a méretből adódó részletessége miatt használhatóbb. A feketefehér mellett színes negatívot és diapozitívet is gyűjtött a múzeum, de kisebb mennyiségben. Az állandó kiállítás előkészületei sok tárgyat hoztak a múzeumba, melynek nyilvántartása már 1952-ben is megkezdődött, de a java a későbbi esztendőkre maradt. Ez a megállapítás a régészeti, néprajzi, helytörténeti és iparművészeti anyagra vonatkozik. Eleinte mindezeket egyetlen leltárkönyvbe vezették be, de 1954-ben muzeológiai szakok szerint szétválogatva az anyagot, szakleltárkönyveket fektettek fel. A természettudományi és képzőművészeti anyag már kezdettől fogva külön leltárkönyvbe került. A helytörténeti, iparművészeti, természettudományi és képzőművészeti tárgyakat — minthogy ilyen szakembere a múzeumnak nem volt — a minisztérium által kiküldött kutatók leltározták. 1957 végén a leltározott tárgyak száma összesen 13 497 volt. 1953-ban adattárat is létesített a múzeum, mely kezdeti fokon két nagyobb részre oszlott: néprajzi és helytörténeti adattárra. A múzeum akkori státushelyzete miatt minden egyéb muzeológiai szak adattári anyaga nagyjából ugyanolyan mennyiségű volt, mint a néprajzé, ezért indokolt volt ez a felosztás. 1957 végén a két adattár leltározott tételei 288-at tettek ki. A foto negatívokról és a néprajzi tárgyakról már 1954 óta földrajzi és szakmutató cédulák készültek, melyek az anyag kezelését nagyban megkönnyítették.

11 A néprajzi adattárat topográfiai rendben tárolták, ezért ehhez csak szakmutatóra volt szükség. A jelzett időszakban teljes leltározottságot értek el a múzeum szakkönyvtárában is. Bár korábban ennek egy részét leltárba vették, de az új leltározási utasítás szabályai szerint e munkát még egyszer el kellett végezni. 1954 és 1955-ben 2669 kötet könyvet és 147 kötet folyóiratot leltároztak a múzeum dolgozói, külső munkaerő segítségével. 1957 végén a könyvtár állománya 2938 kötet könyv és 949 kötet folyóirat volt. A raktári tárgyak 1952-ben oly nagy mértékben megnövekedett száma nagyobb arányú raktárrendezést is szükségessé tett. Első feladat volt az egyes gyűjtemények szétválogatása és amennyire lehetett, külön helyiségekben tárolása. Az első években három raktárt állítottak fel: egyben a régészeti, másikban a néprajzi és harmadikban helytörténeti és képzőművészeti gyűjteményt helyezték el. A természettudományi tárgyak Legányi Ferenc dolgozószobájában voltak. 1955-re azonban annyira megnövekedett a raktári tárgyak száma, hogy a kiállítás utolsó két helyiségét le kellett bontani és raktárakká alakítani. A legnagyobb mértékben gyarapodó őslénytani gyűjtemény számára kapott a múzeum -- központi elosztásból — először modern 14 Ld. Bakó F.: A fényképnegatívok mutatózásáról. Múzeumi Híradó 1956. 81—90. I. (sokszorosított). IS