Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Saád Andor: A kaptárkövekről

Az 1960—61. évi ásatások pozitív eredményét abban látom, hogy idáig két helyen előforduló, jól meghatározható cserépleletek alapján következtetni tudunk a fülkék használatának idejére. Ezek szerint a fülkék i. sz. után a XI—XV. században voltak használatban. A leletek nem adtak bizonyítékot a fülkéknek bronzkori, vaskori vagy népvándorláskori eredetére. Kultikus rendeltetésükre utaló leletünk nincsen. A kaptárköves méhészkedés eredete ilyenformán visszanyúlik a XI—XII. századig, vagyis abban a korban veszi kezdetét, amikor a honfoglalókhoz csatlakozott kabaroknak a Bükk délkeleti lejtőjén letelepedő törzse a törzsi szervezet szétbomlása után az itt talált és talán a velük együtt bejött szlávságot már magábaolvasztotta és a keresztény vallást teljesen átvéve a mai községek szerint csoportosult. Gardizi egy adata nyomán joggal feltételezhető, hogy a Kazár Birodalomból kiszakadt kabarok is értettek a méhészkedéshez.

10 A további kutatás feladata annak megállapítása, hogy vajon ez a méhészkedési gyakorlat valóban a honfoglaló kabarokhoz vagy pedig a velük kezdetben itt együtt élt szlávsághoz kapcsolódik. Nem hagyható figyelmen kívül a gazdaságilag igen érdekelt egyház szerepe sem az egri püspökség székhelye körül működő szerzetesrendek közreműködésével. Ez a téma és a kaptárköves községek riolittufába vájt lakásainak eredete már túllépi közleményem kereteit. Célom egyelőre az volt, hogy a kaptárkövek, illetve fülkék rendeltetésére vonatkozóan adatokat szolgáltassak. cir. Saád Andor IRODALOM /. Bartalos Gyula: Egerkörnyéki kaptárkövek. Arch. Ért. 1891. június 15. 2. Halaváts Gyula: Kaptárkövek Budapest környékén. Arch. Ért. 1896. XVI. kötet. Két fényképpel. 3. Bartalos Gyula: Heves vármegye őskora. Magyarország vármegyéi és városai. Heves megye. Orsz. Monográfiái Társaság. Bp. 1909. 436. és 443. oldal. 4. Klein Gáspár: Borsod vármegye. 14—15. oldal. Vármegyei szociográfiák. 1939. 5. Vadász Elemér : Elemző földtan. 1955. Budapest. 131. oldal. Eróziós kimosásos formák vulkáni tufában. Ürgüp — Törökország. 6. E. Turri nyomán. Kappadókia. Universum. 1962/1. 85—90. old. 7. Anonymus: Gesta Hungarorum. X. fejezet. 8. Rupp Kálmán: Méhészet. 1959. XII. szám. 229. oldal. 9. Gardizi és Ibn Ruszta: Tudósításaik vonatkozó szövegét a kazárok, illetve szlávok méhészkedésére nézve az alábbi források alapján közlöm: 1. Németh Gyula: „A honfoglaló magyarság kialakulása". Budapest 1930. 205. oldal. ,,A kazárok tartományában szántóföldek és sok kert találtatik s ez a föld az életnek sok kényelmét nyújtja; méhek is vannak és jó viaszkot visznek ki innen". írja Gardizi. 2. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról kortársak és krónikások híradásai. Nemzeti Könyvtár. Gondolat kiadó. Bp. 1958. 58. old. 2. bek." A szlávok országa lapályos és erdőben gazdag. Szőlőik és vetéseik nincsenek. Fakaptáraik vannak lépsejtekkel ellátva a méhek és a méz számára. Az ő nyelvükön ezeket u. 1. j. s. dzs-nek hívják. Minden kaptárból 10 ibrik mézet gyűjtenek" — írja Ibn Ruszta, aki éppenúgy, mint Gardizi Dzsajhámi keletindiai államférfi munkáját másolta le és a leírás a 870 körüli állapotot tükrözi. Ugyancsak Ibn Ruszta leírásából tudjuk, hogy ebben az időben a halotthamvasztás és az urnatemetkezés is szokásos volt a Kiev-környéki szlávoknál. 3. bek.: ,,Ha valaki meghal közülük, tűzben elhamvasztják. Asszonyaik pedig, mikor valaki meghal, késsel vagdossák kezüket és arcukat. Miután elhamvasztották a halottat, másnap összeszedik hamvait arról a helyről és egy urnában egy dombra teszik. Amikor egy év elmúlt a haláleset után, vesznek húsz kaptárt, esetleg kevesebbet vagy többet is és elmennek velük arra a dombra. Ott összegyűlik a halott házanépe, eszik, iszik, majd utána hazamegy." 10. A 9. bek. „Italuk mézből készül." 87