Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Saád Andor: A kaptárkövekről
nyilván. Végül előfordul az is, hogy csupán kőlapok felhasználásával különálló méhlakásokat építenek. Ilyeneket már 1796-ban leírtak az Adriai-tenger Brazza szigetéről. Ismerte Syra szigetén Delia Rocca is 1790-ben. A magyar kaptárkövek fülkéi — írja Őrösi Páll Zoltán — a fentiektől főleg alakjukban és méretükben különböznek. A ma használt kétféle keretes kaptár, a fekvő és az álló alakjának megfelelően a fülkék is kétfélék: a külföldiek, vagyis nagyobb méretük vízszintes, a magyarok pedig állók; legnagyobb kiterjedésük függőleges. Az álló méhlakás az odvas fatörzs utánzata. Ezt választhatta mintául a kaptárkő vésője is. Külföldön is van azonban álló fülke, ilyet említ Armbruster is. Őrösi Páll Zoltán a kaptárkövekről adott véleményét az alábbi sorokkal zárta le: „bizonyíték nincs ugyan rá, hogy a kaptárkövek fülkéi méhlakások lettek volna, de ezt a feltevést támogatja a külföldi analógiákkal való összehasonlítás, a legtöbb fülkének alkalmassága méhlakásra és végül a kaptárkő elnevezés". Ezek után az ásatások eredményeit ismertetem. Az ásatásokat 1960. szeptember 4-től szeptember 15-ig Korek József a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettese, ősrégész vezette és meghívása folytán azokon én is részt vettem. Választásunk előzetes megállapodás alapján a Cserépváralja határában található hét kaptárkőre esett. Ezek a Csordás-völgyben, a Furgál-völgyben és a Setét-völgyben vannak. A felásott területek akkorák voltak, hogy nem csak a kaptárkövek közvetlen tövében, hanem attól 5—10 m távolságra szétszóródott leleteket is meg kellett találnunk. A legfeltűnőbb az volt, hogy egyetlen prehisztorikus lelet sem akadt. A csordásvölgyi 16 m magas Nagykúp tövéből két, i. sz. utáni XI—XII. századból származó edénytöredék került elő. Több, eddig teljesen eltemetődött fülkét is feltárunk. Ezekben lelet nem volt. Még az ásatások folyamán megegyeztünk abban, hogy a kutatásokat folytatjuk azért, hogy a fülkék használati idejét meghatározó leletek számát szaporítsuk. Erre a célra az egyik szomolyai kaptárkő tövében általam már előbb ismert kis sziklafülkét és annak előterét ajánlottam, annál is inkább, mert a fülke közvetlen közelében a riolittufa falon több, igen jó megtartású fülke van. 1961. október 3-án kutatótársammal, Tóth Lajossal a fülke kitöltését fenékig, majd az előtér egy részét 40—70 cm mélységig kiástuk. Igen jó eredményt értünk el, mert összesen 36 darab edénytöredéket találtunk. Ezeknek korát Korek József a XIV XV. századra teszi. Ezzel már szinte döntően kikapcsoltuk a fülkék ,,prehisztorikus származását" és egyúttal az urnatemetkezéssel feltételezett összefüggésüket is. Nehezen képzelhetjük el azt, hogy 8 kaptárkő, illetve 75 fülke környezetének átkutatása során egyetlen urnatöredék se akadjon, ha a fülkék egykor valóban urnatartók lettek volna. Nagyon elgondolkoztató a cserépváraljai Nagykúp előtt feltárt riolittufába mélyeszteti két nagyobb gödör és egy a gödröket összekötő, sekély mélyedésekkel ellátott 20 cm széles és ugyanilyen mély csatorna, továbbá ezektől néhány méterrel távolabb két kb. 60 cm mély és ugyanilyen átmérőjű akna, amelyekben lelet nem volt. égetés nyomait sem tudtuk bennük felfedezni. Korek József szerint valószínűleg vízfelfogó és tároló berendezéssel állunk itt szemben, amely a méhészettel lehetett kapcsolatban (8. és 9. ábra). A már említett cserépváraljai (csordásvölgyi) nagy és vele szomszédos kisebb kaptárkő tövében tucatnyi, különböző alakú, nagyságú és vastagságú faragott riolittufa-lapot találtunk. Szerintem ezekkel a lapokkal csak a talajszint magasságában nyíló fülkéket fedhették be, mert súlyuk és vastagságuk folytán nem voltak alkalmasak arra, hogy a fülkék peremén kiképzett keretekbe helyezve ékkel rögzítsék azokat (/(). ábra). 86
