Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Rozsnyói Márton: Mezolit-gyanús szórványleletek a Bükk hegység északnyugati részén

ci) A durván csiszolt, homokkőből készült kőbalta-töredék. e) Az egyik oldalán csiszolt kovakő véső. Neolit jellegűnek vélte a telepet Vértes László is, aki 1953-ban kint volt velem a helyszínen és akivel a telepen gyűjtöttünk is anyagot. A leletekről, azok lelőkörülményeiről levonható következtetések alapján, amennyiben a típusos neolit jelenségek elenyészően csekély számban, nem uralkodó motívumként, de már megjelennek — az a látszat alakul ki, hogy a Nekézseny— Határtető-i őstelep a középsőkőkor utolsó, de még nem a csiszoltkőkor első fázisa; átmenet a két kor között. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az észak-magyarországi neolit leletek kovaeszközeit kevéssé tanulmányozták, s mivel ismerünk a területről a neolitikumból származó levélhegyet (pl. Aggtelek) s mivel Európa különböző részein a nekézsenyihez hasonló eszközök megszokottak az ottani —jobban tanulmányozott — leletekben, a lehetőségek közé fel kell vennünk a nekézsenyi telep neolit korát is. E kor embere, nem tudni mi okból, talán az aránylag puha kőanyagtól vezéreltetve, egyes eszközeit csiszolni kezdi. Illetve inkább próbálkozik a könnyen formálható anyagok csiszolásával, hogy egy-két évezred múlva — sokkal keményebb anyagon — tökéletességre fejlessze. Megjelennek az edények használatának kísérő jelenségeként a szórványos cserépleletek, az összes leletek 6,61%-aként, azt bizonyítva, hogy az agyagedények bár nem uralkodó motívumként, még edényégető kemence használata nélkül, csupán szabad tűzön kiégetve, de már megjelennek a maguk kezdetleges minőségében. A kőeszközök alapanyagát vizsgálva; a nekézsenyi kultúra körében mindössze egyetlen obszidián penge került elő Vértes László gyűjtésében. A lelet anyaga kizárólag kovaváltozatok, míg a környék neolitjában kiemelkedő hely illeti meg az obszidiánt, mint a kőeszközök alapanyagát. Mindezeket bizonyítja a kultúrréteg egyöntetűsége, mely nagyon valószínűvé teszi, hogy a telepekről előkerült eszközök — annak ellenére, hogy egy részük mezolit, más részük neolit jellegzetességet árul el — egy és ugyanazon korhoz tartoznak, és ugyanazon kor termelőeszközei. A nekézsenyi, feltehetőleg középsőkőkori, szabadég alatti őstelep megérdemli a figyelmet, ugyanis a magyarországi őstörténet figyelemreméltó láncszeme lehet, mint egy olyan őstelep, mely a környék nagyszámú hasonló őstelepeinek ismertetésébe illesztve esetleg hozzásegíthet bennünket a közép és újkor közötti átmenet problémáinak megismeréséhez. A BÜKKMOGYORÓSDI HOSSZÚBÉRC-I ŐSTELEP Bükkmogyorósdon találtam 1954-ben az ózdi Gábor Áron múzeum gyűjtőterületének leggazdagabb szabadég alatti paleolit telepét. A község Ózd és Szilvásvárad között terül el. Ózdtól 14, Szilvásváradtól 4 km-re van. Mikor a szomszéd község, Csernely határát kutattam, feltűnt Bükkmogyorósd falu felett egy szántott, lapos térség az erdő között, azonban akkor időm nem engedte meg, hogy megnézzem. Egypár nap múlva, 1954.május 12-én felkerestem a gyanús tisztást, amelyről azt a felvilágosítást kaptam, hogy Hosszúbércnek hívják. A hegy keleti oldalán, a lejtőn, a talaj mindenütt kavicsos volt. A szél és a víz teljesen lekoptatta a humuszréteget. 73