Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség

tói, már túlságosan elszakadt, noha egyedül ez tehette volna képessé az eddig járt út hiábavalóságának felismerésére. Ilyen értelemben mondom tehát, hogy Gárdonyi élete végéig nem tudott elszakadni a 90-es éhekben magábaszívott eszmék köldökzsinórjától. Az akkor ért hatások — s köztük a szabadkőművesektől kapottak is — furcsa, fordított, s nagyonis ellentmondásos módon, de végigkísérték pályáján egészen addig, hogy riadtan, idegenül tekintett a Tanácsköztársaságra. Igaz, úgy tűnik, hogy élete végén mintha felvillant volna valami fény előtte, de ez már csak pislákoló mécsvilág volt, kevés ahhoz, hogy teljesen megvilágítsa elmúlt életútját. Gárdonyi és a szabadkőművesség — tudom új, de egyben túlságosan merész is az összefüggés feltételezése. Az is lehet, hogy az egész problémakörnek nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint amennyit a jelenleg rendelkezésemre álló anyag megengedne. Érzem, hogy a „talán" helyett sokhelyütt kijelentő módot használtam és néhány helyen határozottnak tüntettem fel azt is, ami még jóllehet kevésbé az. Dehát egyrészt hiszem, hogy találunk — kell találnunk! — még e kapcsolatokra vonatkozó adatokat, másrészt pedig a kevés hely, valamint a figyelemfelhívás szándéka diktálta, hogy sarkosabban fogalmazzak. Most, ezzel az első kísérlettel e témában, csupán a figyelmet akartam felhívni a szabadkőműves hatásra, s szeretném azt hinni, hogy további részletesebb kutatások teljesebb képet fognak adni erről az összefüggésről. Örülnék, ha felébresztettem volna az ezzel a korral foglalkozó irodalomtörténészekben azt az érzést, hogy Gárdonyi megítéléséhez szükség van az újabb búvárkodásra, mert csak így lehet kialakítani egy igazabb, előítéletektől mentesebb képet róla. S még csak annyit: irodalomtörténetírásunkban, a művelődéstörténeti, s általában a történelmi kutatásokban szerettem volna ráterelni a figyelmet a szabadkőműves mozgalomra is. Hogy az ezzel való foglalkozásra mennyire szükség van, annak bizonyításául a teljesség igénye nélkül szeretném felsorolni néhány író, művész és tudós nevét, akik mind-mind tagjai voltak valamelyik szabadkőműves páholynak. Íme: Kabos Ede, Szini Gyula, Kozma Andor, Petelei István, Bársony István, Ábrányi Emil, Vértesi Arnold, Ignotus, Kóbor Tamás, Heltai Jenő, Váradi Antal, Kiss József, Ady Endre, Fenyő Miksa, Laczkó Géza, Kosztolányi Dezső, Szabolcska Mihály, illetve Arany Dániel, Bánki Donát, Fali Leó, Magyar-Mannheimer Gusztáv, stb. Azt hiszem érdemes lenne a velük foglalkozó kutatóknak tüzetesebben megvizsgálniuk, hogy milyen hatással voltak rájuk a szabadkőműves eszmék. Tóth László 325